Sípos Erzsébet: Szülőföldem, földeák, népélete. A Makói Múzeum Füzetei 28. (Makó, 1982)
Az emberi élet fordulói - Házasság
kérő, akkor vízzel kínálta a gügyüt, aki ebből már megértette, hogy legénye nem kapott kosarat. Ahol több lány is volt, nagyon várták a kérőt és ilyenkor a kisebbik lányt leborították a teknő alá, hogy ne tetszelegjen addig, míg az idősebb el nem kel. A gügyü ünneplőbe öltözve este indult a kiszemelt lányhoz háztűznézőbe. A kérőasszony fekete, templomos selyem ruháját vette fel, és kezére fehér, díszesen azsúrozott keszkenő volt téve. Amikor benyitott a pitarba, könyökével nyitotta ki az ajtót, és a farával lökte be, hogy vissza ne keljen fordulnia, mert nem lesz szerencséje. Beköszöntött a háziaknak: Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus! Adjon Isten jó estét! Mondókáját így kezdte: Kérdözzék mög kendtök, mi járatban gyüttünk? Elég nagy a küldönc, majd mögmondja az, — válaszolták a nagylány szülei. A gügyü mondta tovább: Mög is mondom én nyomban kendtöknek, mi járatban gyüttünk. Tudjuk, hogy a háznál szép eladó lány van, és hoztam neki egy páratlan galambot, egy szép derék legényt. Össze is illenének, mert ügyes, dolgos mög spórolni tudja a pénzt is, a krajcárból forintot rak össze. Tehát föltöszöm a kérdést: ide adják-é Mariska lányukat. Jól járnak égymással; az a fontos, hogy mögértsék égymást. Erre a lány szülei ezt válaszolták \ Az majd akkor válik el,ha égyütt mögösznek égy kősót. Mink nem vagyunk ellene a házasságnak, mert mindön koszos malacnak köll egy dörzsölődzőfa. Mink nem avatkozunk bele, kit választ a lányunk. Ilyenkor meg is kínálták a legényt és a gügyüt. Egyszer az egyik háznál éppen gombóc volt főzve, s a legény nagy sebesen enni kezdte a gombócot. A gügyü odasúgta neki, hogy ne egyen olyan mohón, mert a lány eláll a szándékától, félve, hogy nagyétkű lesz az ura. Vágja ketté a gombócot és úgy egye, súgta a gügyü. A legény meg úgy értette, hogy kettesével egye, míg a gügyüje le nem intette. A vacsora után elbúcsúztak azzal, hogyha a lányék meggondolják, akkor 3 napi gondolkodás után újra jönnek a válaszért. Ezt nem köll sokáig halaszgatni, mer ilyenkor mindön ördög kibúvik a pokolbul, oszt elkezdődött a mögszólás, mondogatták ilyenkor. Azután elbúcsúztak: Adjon Isten jóéjszakát kendtöknek, majd gyüvünk a válaszér, oszt akkor mögbeszéljük, mikó mönjenek a fiatalok a szömre, mög a paphon a beiratkozásra. A fiatalokat három vasárnapon át hirdették ki a templomban, ezalatt készültek a lakodalomra: bort vettek, tésztát gyúrtak, muzsikusokat fogadtak. Mikor három nap múlva újra elmentek a lányos házhoz, s megkapták a kedvező választ, jegyöt váltottak, a lány jegykendőt adott a legénynek. Ezután következett a lakodalom. Ekkor mondták azt meghíváskor: Ha gyüttök lösztök, ha hoztok ösztök. Azt is mondogatták ilyenkor: Égy kúdusbú kettő lött. Azt tartották régen, hogy csak az ásó, kapa választhatja el a házastársakat. Ha léötte az embör a húst az asszonyrul, mög köllött önni a csontját is. A lakodalmak ideje ősszel volt. A nagy munkák befejeztével felszalagozott vőfélyek jártak házról-házra a faluban hívogatni a lakodalomba. A vőfély, amikor benyitott egy-egy meghívandó házhoz, így mondta a verset: Illő alázattal engedelmet kérek, ezen bátor bejövetelemtől, mert nem a magam fejétől, hanem... elbocsátott szolgája vagyok. Tehát először tisztelem a Szentháromság egy Istent, másodszor tisztelem a háznak urát, asszonyát, úgy mint ... urat, ha meg nem vetné szíves kérésünket, ha nem sajnálnák kevés fáradságukat, a ránk jövő kedden reggel 8 órára a mi kis királyi házunknál megjelenni szíveskedjenek. Onnan a mi vőlegényünket és menny asszonyunkat a Szent László király templomába a szent hit felvételére, ha ez végetér, pedig tisztelettel lakásunknál egy pár tál étel és pár pohár borra, egy kevés ideig tartó mulatságra várjuk az egész családdal együtt. Éljen! 34
