Sípos Erzsébet: Szülőföldem, földeák, népélete. A Makói Múzeum Füzetei 28. (Makó, 1982)
A falu gazdálkodása - Aratás
a szöm. Egyesek azt tartották, ha zsöngés, akkor megszorul a szem és begyullad a kereszt, de volt, aki úgy tartotta, hogy félérésben jó levágni, mert akkor lesz acélos a búza. Péter-Pálkor megpendült a kasza a földeken. Az előkészületek már korábban megkezdődtek, és megfontolták, mikor és hogyan kezdjenek munkához. Az udvarokat hajnalban felverte a kaszakalapálás hangja. Előszedték a sarlókat, favillákat, gereblyéket, a tokmányt, a kaszakövet és az üllőt. A takaróhoz jó faanyagot kerestek, ami hajlik s madzagokat, ékeket szedtek elo a színekből s mindent, ami szükséges még. Előkészítették a csörgős, szopós, aratási korsót is, ami hűvösen tartotta a vizet. Az aratás előtti napokon már megkezdődött a kötélcsinálás. Kinézték, hol van jó minőségű gaz, magasra nőtt búza. a kötél részére, és ott egy körnek nekiállva nyütték a kötélnek valót, hogy legyen előzöttségük az aratáshoz. Mészáros István bácsi mesélte, hogy a század elején az aratáshoz még nem kellett kötél, mert akkor még rendre vágták a búzát: A rendre vágott búzát favillával csirkézték össze, három emelés volt egy csirke és három csirkét tettek egy boglyába. Aratás előtt apám keresztbe-kasul összejárta a búzavetést, hogy megnézze, hol kezdje meg családjával az aratást. Jó anyám már nem aratott, neki az élelmezésünk adta meg a munkát. Az aratásra mindig sok tarhonyát csinált, ez volt a reggelink. Míg anyám készítette az ennivalót, apám a kaszát rongyba takarta s a gereblyével, a favillával, a sarlókkal együtt mindent a kocsira pakolt. Nekünk szalmából csinált ülést, amire a gúnyánkat terítette, hogy ne szúrjon. Apám már három órakor riadót fújt, s szinte eszméletlen álmossággal rakott fel bennünket a kocsira. A fölkelő napot, mint égő vörös tányért, bámultam nagy álmosan. Kint a földön álmosan kászálódtunk le a kocsiról. Mindent lepakoltunk, a lovakat kifogták, és apám elment kinézni a területet, ami jó a kötélcsináláshoz. Az volt a jó, ahol könnyen szakadt fel a gaz és nem volt kócos a búza. Minket, a nagyobbak már mindenre befogtak, irányítottak és tanítottak a kötélgyártás tudományára. A kötelet harmaton volt jó csinálni, mert akkor még nem tört a gaz. Mindenki/ó«>'í/7? maga körül egy nagy kört. 36 kötél volt egy kévében és én mint gyerek 5—6 kévét is el tudtam készíteni egy hajnalon. Gyorsan meg tanultam a kötélcsinálás fortélyát. Megfogtunk egy marékra való búzát, azt ügyesen felrántottuk, és a térdünkön kivertük belőle a földet, azután kétfele vettük és megkötöttük csomóra jól meghúzva. Én a csomósat tanultam meg, de volt, aki gólyanyakú kötelet készített, ez nehezebb művelet volt, mert külön egy pár szállal el kellett kötni a nyakát. A kötélnek nem volt szabad se vastagnak, se vékonynak lenni, mert akkor könnyen elszakadt. Mikorra már jó sok kötelet csináltunk, akkorra felszáradt a harmat is. Összeszámoltuk a köteleket, bekötöttük egy kupacba pakolva, s ezt letakargattuk kévékkel, hogy ki ne száradjon. Ezután megöblítettük a kezünket (a vizet nem volt szabad prédálni, hisz messzi volt a kút), s megfrüstököltünk. Szalonnát, töpörtőt ettünk, utána tejet ittunk és volt még meggy vagy kovászos uborka, hogy ne kívánjuk úgy a vizet. Amikor elpakoltuk az ennivalót a köröszt tüvibe, a gúnyánkkal jól letakartuk, akkor apám felsóhajtott: Uram Jézus, segíts! A többi kaszás is megemelte erre a kalapját, aztán belevágtak a rendbe. Megkezdődött az aratás. Ilyenkor még nem győzték a kaszát igazítani, vagy nagyra vagy kicsire volt állítva. Apám mindig igazgatta a kalapáccsal, megfente, hogy ne tövestől szedje ki a búzát, hanem vigye, mint a vizet .A többiek is ezt csinálták. Apám állandóan tanítgatta a fiait, hogyan kaszáljanak, ne vágjanak nagy kotut, szépen rakják ki a gazt. Csak úgy szálltak a vezényszavak: Igazítsd a takarót! N<? fogd azt a kaszát erősen! Könnyedén ereszd el! A farod kifelé vesd! A marokszedőknek sima kévét kellett szedni, a kaparékot nem lehetett elhagyni. Nekünk is oda-oda szólt: Né nyújjon az a kéve, verd össze! Úgy álljanak azok a kévék, mint a szárma! 18
