Sípos Erzsébet: Szülőföldem, földeák, népélete. A Makói Múzeum Füzetei 28. (Makó, 1982)
A falu gazdálkodása - Aratás
A kötélhányóknak is szállt az utasítás: Né hajítsd előre a kötelet, oda tödd lé, ahun létöszi a félajat a marokszödő! A mi arató csapatunk hatos banda volt: két kaszás, két marokszödő, egy kötélhányó, egy kötő. A kötőt váltottuk, mert nagyon sokat kellett hajlongnia. Az volt a jó, ha a búza talponálló volt, mert ha ledőlt és kócos volt, akkor kéve kévét ért, és nagyon megpróbálta az aratókat. A kaszások nem is tudták, hogy álljanak ilyenkor hozzá, kaszahögyölni köllött. Nehéz is volt az ilyen gazban aratni. Az ügyes marokszedő mindig ott volt a kaszás nyomában. így szaladt bele a kaszapenge az én lábamba is. Aratáskor olyan kegyetlenül tudott sütni a nap, hogyha egy kis jákob-felhő ment a napra, a kaszások kiabálták: Szöget rá, hogy mög né szökjön! Ilyenkor volt egy kis enyhülés, mert nem pörkölt úgy a nap. Jóleső érzés volt az aratóknak még az is, ha egy kis szél lengedezett. Mikor cigaretta szünet volt, mi lányok is leültünk pihenni a kévére. Ilyenkor én olyan kimerült álomba estem, hogy apám hangját egy mély kút fenekéről hallottam, s csak lassan ébredtem fel hangjára: Munkára, elég volt a lustálkodásból! Folyt tovább az aratás. Kihevült testünk izzadsága összekeveredett az érett búza illatával. A férfiak ingben, gatyában, fejükön zsebkendővel, mi nők hátrakötött baboskendőben égtünk pirosra a napon. Az ugari földekre gyalog mentünk aratni. A kaszások, apám legelői, vitték vállukon a kaszát, a kötő a villát, mi lányok a gúnyákat, a sarlót és a korsót. Mikor kiértünk a réti földekre, ott sokszor akkora volt a gaz, hogy abból a 185 cm magas édesapám is alig látszott ki. A gabona itt is megdőlt és kegyetlen nehéz volt az aratása. Mikor ebédre jó anyám megfőzte a csirkés-tarhonyát vagy a tyúklevest, én inkább ledőltem ebéd helyett, nem ettem, úgy ki voltam merülve. Anyám nagyon együttérzett az aratókkal, s mindent elkövetett, hogy könnyítse munkánkat. Az asztal környékét mindig fellocsolta, így egy kis hűvössel várta az aratókat. Az asztalt tízen ültük körül, mert apámnak az aratáshoz segítő munkásokat is kellett fogadnia. A munkásoknak megadta kommencióba a 120 kg búzát és a jó kosztot. Anyám mindig kitalált valami jó ebédet az aratóknak, pedig szokás szerint a kosztot a munkások maguk állították volna elő. De ő fozőtt nekik jó bezöldségelt, tejfölös, tojásos krumplilevest, hogy ne fáradjanak a főzéssel. A marokszedők aratás végén kendőt, papucsot is kaptak, sőt malacot is sütöttek nekik a kemencében. Még a szomszéd urasági földről is bejártak az aratók, mert hallották hírét anyám jó szívének. Ő, aki csak hozzáfordult, mindenkinek adott behűtött aludttejet, tejet, gyümölcsöt. Aratásnál a kaszás a nagy kaccsot használta és a kasza nyelét fogta. A jó kaszás a rendet szépen, simára kirakta. Minden kaszás a maga nyomorúságánál ismerte meg a kasza járását és beállítását, hogy rövidre van-e vagy nagyra. Az idős emberek nagy szeretettel adták át tapasztalataikat a fiatalabbaknak a kaszálás tudományáról és fortélyairól. Ha a kaszás nem jól tudta kikalapálni kaszáját, akkor egész nap csak káromkodott. Az idősek úgy tanították, a hónod alól né essön ki a tojás, úgy fogd azt a kaszanyelet, akkor vágsz szélös röndöt. A kaszások három-négy lépésre követték egymást és volt, amikor kivágták a lustábbat a rendből. A parasztember, ha kaszát vásárolt, arra figyelt, hogy milyen számok vannak a kasza nyakába benyomva: 80—85 vagy 90. A kisebb embereknek a 85-ös volt a jó. A vékonyabb pengét jobb volt kalapálni. Délben, míg a marokszedők főztek, a kaszások zsákra ülve kalapáltak. A nagy gaz kivette a kasza élét, kalapáláskor úgy ültek és forogtak, ahogy a kasza kívánta. Vásárláskor a kaszát kőhöz, vashoz csapkodták, és csengése mutatta, hogy milyen a kasza minősége. Legjobbnak a tót kaszát tartották, de az a mondás is járta: A kasza mind jó, csak fogd mög jól. Megyesi Dezsőné szerint az élénk pengésű 80-as mágneses kasza volt a jó, az, amelyik a szöget is felvette. Kaszanyélnek a legmegfelelőbb a koronafa, a kőrisfa, takarónak 2* 19
