Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom élete - VI. Válságos társadalom. A válság természete — Életberendezés — Ismeret, tudomány — Művészet — Vallási élet — Játék, sport — Ünnepek

formáiban változásnak indult. A változás itt is a polgári mintákat követi és elsősorban az ünnepi viselet alakult át. A mai állapot aképpen jellemezhető, hogy a hétköznapi öltözet tekintetében jórészt a régi formák maradtak fenn, az ünnepi ruházat pedig nagyrészben polgári. Az öltözet polgári formáinak használata a legkirívóbb példáit szolgáltatja az eltolódásnak. A paraszt ruházati formák szinte tökéletes megoldásai voltak a feladatnak, amelyet szolgáltak. Ám a változás folytán a polgári formákat alkalmazzák a meg nem változott feladatra; természetes, hogy megnyugtató helyzet nem következett be. Teljesen hasonlatos a ruházat állásához az étkezés átalakulása is. Számtalan megoldatlan kérdést hagyott nyitva éppen azok miatt az okok miatt, mint a ruházkodás; ti. a gazdasági feladatok és feltételek nem változtak ugyanolyan arányban, mint a külső formák. A máig bekövetkezett változás óriási fontosságúvá tette az étkezést. A városi példák utánzásaképpen olyan ételnemek terjedtek el a parasztság körében, amelyek elkészítésükben és tálalásukban egyaránt nagy munkaszervezetet kívánnak, tehát paraszt föltételek között csak óriási nehézségek árán állhatnak meg. A városi és polgári ételek nagyrésze meghonosodott már, de az elkészítés és tálalás fölszerelésében még leghaladóbb parasztok között sem érte el a polgári mintát. Kettes, hármas teríték nincsen, a két-három fogás azonban általános. ISMERET, TUDOMÁNY egyetlen ponton őrizte meg régi kettős, paraszti—nemesi állományát. A mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos ismeretanyag nagy részben a parasztkultúra állományához tartozik, a többi ismeretkörök ellenben polgáriak. Két oka van ennek. Az egyik, hogy Makón, szemben a művészeti és vallási kultúrával, a termelési műveltség érte el a nagyobb fejlettséget. A másik oka pedig az, hogy a polgári mezőgazdasági tudomány sok ellenkezést vált ki, mind tartalmában — legutóbbi időkig az Alföld viszonyait nem méltatta kellőképpen —, mind pedig azáltal, hogy oly módon igyekeztek azt a parasztság körében terjeszteni, amely tökéletesen ellenkezett annak polgárosodásra irányuló törekvésével. így történt, hogy Makón ma is az igen fejlett mezőgazdasági kultúra végeredményben paraszti kultúra. Az említett okok következménye az is, hogy ellentétben a tudomány egyre növekvő presztízsével, a mezőgazdasági tudomány nagyon mostoha fogadtatásban részesül Makón. Csak a polgárosult gazdák ismerik és ismerik el annyira-amennyire, a kisgazdák és a földmunkások nagy rétege alig leküzdhető bizalmatlansággal fogadja. Ellenben minden egyéb tudománynak igen nagy presztízse van a mezőváros társadalmában. Előtérben állanak a technikai és természettudományok, csak mögöttük következnek a történelmi és a kevésbé exakt szellemtudományok. A tudományok megbecsülése a polgárságnál annak szerepéből folyik, míg az alsók az erősen vallásos parasztkultúra reakciójaképpen tartják tiszteletben a pozitív ismereteket. Azonban a tudománynak csak elvont tisztelete általános, nem pedig a vele való élés. Tudományos élet csak a polgárság körében lelhető, az alsóbb osztályok azon az úton, ahogy az számukra ma hozzáférhető, el nem fogadják. A szervezett munkásság pedig a magatermelte szocialista társadalom- és gazdaságtudománnyal él. A polgárság szűkkörű tudományos életének dokumentumai a Csanád megyei Könyvtár, a Régészeti és Történelmi Társulat, továbbá a reálgimnázium és a vármegye könyvtára. Ezeken a kereteken belül folyik egy jelenben még szegényes, de egyre fejlődő tudományos termelés. A tudomány termékeinek fogyasztása ugyanerre a szűk körre szorítkozik, és szélesebb körű kiterjedése egyelőre nem is ígérkezik. A tudomány, amely e polgárság körében él, mintha nem is e város falai között élne. Nincs tudomány mindazokról a dolgokról, amelyek az embert Makón körülve84