Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom élete - VI. Válságos társadalom. A válság természete — Életberendezés — Ismeret, tudomány — Művészet — Vallási élet — Játék, sport — Ünnepek

A paraszt életberendezés minden fajtája a szerep azonos hatását tükrözte. A paraszt ház a birtokmegoszlást követően tipikus elrendeződésű volt: zsellér házakban a pitvarból nyílt az utca felé a szoba („ház" volt a neve), befelé a kamra, és szemben folytatódott a szabadkéményes konyha; gazda házában az udvar felől is szoba volt — a „kisház" — ebben laktak s az utcai szoba — a „nagyház" hasonló, de díszesebb berendezéssel az ünnepi alkalmakat szolgálta. A ház és az egész telek beosztását a termelő munka szabta meg. Lakószobát egynél többet semmi körülmények között sem építettek, akárhány tagból állt is a család; aki nem fért a szobában, az a konyhában, istállóban, eresz alatt tanyázott. A lakásban a népi élet különböző tevékenységeihez mért beosztásnak nyomát sem találjuk. Nem is volt rá szükség, mert a lakószoba az éjjeli pihenést szolgálta, s ezen felül télidőben az étkezést. Az élet nagyobbik része a szobán kívül folyt le, a munka természetszerűen a szabad ég alatt, nyáron és őszön, tavaszon az étkezés és alvás is az eresz alatt történt. A tisztaszoba volt az egyetlen hely, mely a gazdaság porától ment maradt, ezt azonban zárva tartották és csak kivételes ünnepek alkalmával nyitották meg. A házhoz kisebbnagyobb kert is tartozott. A parasztkert együttesen veteményes- és virágoskert volt, melyben az utak mellett, sarkokban, falak mentén díszlettek a virágok paraszt fajtái: bazsalikom, rozmaring, istenfa, levendula és a többiek. A bútorok rendeltetése és használata ugyanazt a szerepet mutatja, amelyet a házépítés. A régi parasztbútorzat minden házban hasonló elrendeződésű volt és ugyanolyan célt szolgált. A szoba főhelyét az asztal foglalta el sarokpaddal övezve. Az asztal nagy és erős volt, munka és étkezés céljára szolgált. Lapját meg lehetett fordítani és tésztát gyúrtak, húst daraboltak rajta, fiókjában tartották az evőeszközöket, fenőkövet, tésztametélőt. Az asztal alatti űrt ráccsal vagy deszkával körülzárták, s ott tartották a kenyeret. Az asztalhoz tartozó székek, padok mind szépvonalú és díszű, de merev alkotmányok voltak, melyek egyáltalán nem szolgálták a pihenést és a kényelmet, aminthogy az egész életberendezés sem azt szolgálta. Puha ülőbútort és kényelmes heverőt a paraszt berendezés nem ismert. Ritkán, betegek ülőhelyéül készült karosszék faháncsból. Egyébként az öregek ülőhelye is sima fa, vagy a kemencét övező vályogpadka volt. A kemence padkájának kiszélesülése és a hozzátoldott faállvány (vacok) szolgált nappali heverésre télen, és a gyermekek ágyául. Az ágyak elhelyezése rangsorban történt: az ajtóval szemben volt a felső ágy a szülők részére, s az ajtó mögött az alsó ágy a gyermekek részére. A ruhát befogadó láda kevés helyet foglalt el, mutatván, hogy kevés ruhát használtak, de azokat állandóan és sokáig. A ruházkodás paraszt stílusa hétköznapi és ünneplő formájában egyaránt magán viselte a paraszt munka és a társadalmi szerep állandó bélyegét. Maga az a körülmény, hogy két fajta ruházat volt, s a két fajta is végeredményben egyszabású, félreérthetetlenül mutatja, hogy a parasztélet mindvégig egylehetőségű és egycélú volt. Nem volt ruha más tevékenységhez, mint a termelőmunkához. Az ünneplő ruha is ugyanazon szabású és anyagú volt, mint a hétköznapi, s ha megkopott, hétköznapi lett belőle. Nagyon jellemző a ruhára a paraszt fogyasztás furfangosan gazdaságos és takarékoskodó jellege. Egyetlen sorozatból állott a ruházat, de ezeknek különböző alkalmazása kiadta a téli, nyári, ünneplő és munkaruházatot. Az ünneplő öltözet Makón sohasem érte el azt a fejlettséget, amikor már-már szabadul a termelés nyűgéből és szabadabb változatokat teremt. Az étkezés formáit szűkre szabott és a termelésnek alárendelt fogyasztás határozta meg. Az ételek elkészítésére csak éppen annyi erőt fordítottak, amennyit a gazdaság munkái megengedtek: egyféle ételt főztek a főétkezésre, egyébként nem is főztek. A tálalás, vagy abban az edényben történt, amelyben főtt, vagy egyetlen má82