Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)
A makói társadalom élete - V. Szétbomlott társadalom. Az emberközi viszony meglazulása — Nyelv, név, megszólítás, köszönés — Társas érintkezés — Közlekedés — Állam, politika
ta neveket is, mint pl. Arisztid, Kunó stb. További jellemző változása a neveknek, hogy míg régebben csak egyetlen nevet kapott a gyermek, s a legidősebb fiú rendesen az apja nevét, addig a második és harmadik generációban általános a több név, és egyre ritkábban örökli az elsőszülött fiú az atyja nevét. A MEGSZÓLÍTÁSOKNÁL azonban semmi sem bizonytalanabb az átalakuló mezővárosban. A legföljebb falunyi nagyságú paraszt közösségekhez mért megszólítások: a Bátyám, Néném, Öcsém, Húgom, a közösségek széthulltával szinte kivesztek, a nemesi megszólításformák viszont nem lettek általánossá a társadalom egész területén. A régi megszólítások használhatatlanságával lett nyilvánvalóvá a mezőváros társadalmában is, hogy az egész magyar társadalom szegény az általánosan érvényes megszólításokban. Kiáltó jele az átalakulás kritikus elmélyülésének, hogy nap-nap után kerülnek szembe egymással emberek és nem tudják, miképp szólítsák egymást. A polgárral szemben rendszerint a tekintetes-úr és asszony megszólítás járja, de ennek a megszólításnak a határa minden irányban teljesen bizonytalan. A kisasszony megszólítás pedig egészen megfoghatatlan, senki sem tudhatja, hol sok és hol kevés. A parasztság körében kizárólag csak pótlékszerű megszólítások vannak használatban, amilyenek a Szomszéd, Koma, Sógor stb., melyeket minden tárgyi alap nélkül alkalmaznak. A KÖSZÖNÉSEK bizonytalansága teljesen hasonlatos a megszólításokéhoz. A különbség csak az, hogy noha nyelvünk és társadalmunk ismer tökéletesen megfelelő általános üdvözlésformát, az osztálytagozódás mégis különbséget ír elő a köszöntésekben is. Az üdvözlés megfelelő rendjének tiszteletben tartása elmulaszthatatlan kötelességként íratott elő, enyhíti azonban ezt a szigorúságot, hogy mind szélesebb körre terjed ki a felső osztályokat megillető köszöntés. A TÁRSAS ÉRINTKEZÉS Makó társadalmában már nem a régi rend csoportjainak kereteiben történik, az érintkezések tartalma azonban még nagyrészt a rendi különbségeket tünteti fel. Láttuk, hogy a felszíni réteg társaságai autonómok és állandók, az alsó osztályoké viszont a termelési és vallási élet állomásaihoz kapcsolódnak. Hasonló különbségeket tüntet fel az érintkezés maga is. A felső osztály kis csoportja az, mely folytonos és rendszeres érintkezést tart fenn társasági egységein belül, és ritkább, de nem kevésbé rendszeres érintkezést társasági csoportjai között. Ez az a réteg, mely a társadalom felső szintjének tudja magát, és a „társaság" nevét alkalmazza önmagára. A mezőváros többi rétegének állandó és rendszeres érintkezése nem autonóm társasági egységek keretében, hanem a termelőfolyamat mozzanatai alkalmával történik. A parasztság általános találkozóhelye a piac, a város tömegeinek látható érintkezési egységét is az adás-vételi alkalmak teremtik meg. Különös helyzete van e tekintetben a vasárnapi piacnak, amikor rendszerint legnagyobb a gyülekezet, pedig az adás-vétel 10 órára befejeződik, a tömeg azonban továbbra is együtt marad délig. A parasztság és a nemparaszt kispolgárság kisebbkörű érintkezései nagyrészükben ugyancsak a termelés alkalmaihoz kapcsolódnak, míg a proletariátus társas érintkezései még a parasztság régi kötöttségénél is nagyobb mértékben tapadnak a termelés folyamatához. A MÁS TERÜLETI CSOPORTOKKAL VALÓ KÖZLEKEDÉST végeredményben a földrajzi fekvés határozza meg, azonban a mezővárosi társadalom átalakulása azonos földrajzi helyzet ellenére is változásokat idéz elő. Makó a környező 79
