Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom élete - III. Átalakult társadalom. A kiegyensúlyozott korszak vége — Változott föltételek — Átalakult gazdasági szerkezet — Termelés — Fogyasztás

értékautonómiával rendelkező csoportokat, de még így is a társadalom nagyobb részére másod- vagy harmadkézből átszármazott a nemesi értékelés. Az úriember szabályrendszerét pl. annak idején egy kisebbségi uralkodó osztály fejlesztette ki, s a magatartások, amelyeket előír kivihetetlenek vagy nevetségesek egy olyan társadalomban, amelyben csaknem mindenki igényt tart a polgári szintre és a megbecsülésre : mindenki úriember akarván lenni. Az úriemberi minőség elveszti minden öröklött exkluzivitását, vagy mindenestől elsöpri egy egészséges áramlat, mint a múlt reliktumát. Még fonákabb helyzetet teremt a munka értékelése körüli zavar. Egészen érthető lenne, ha a parasztság — polgárosodása útján — átvitte volna a termelő munka megbecsülése, sőt kultusza alapján kialakult értékelését a mezőváros egész polgári és városiasodó társadalmának a gyakorlatába, mint ahogy a nemesség átvitte az úriember-komplexumot. Azonban épp az ellenkezője történt: a polgáriasodó parasztság fogadta el a nemesség és polgárság munkaértékelését annak ellenére, hogy az mindenképpen ellenkezik saját föltételeivel. Az így általánosá lett értékelés szigorúan megkülönböztet szellemi és testi munkát, és a munkának minden fajtáját letaszítja arról a magaslatról, amelyre a paraszti vagy igazi polgári értékelés emelte. A fizikai munka például minden körülmények között olyan alantasnak és szégyenlettnek minősül, hogy azt csak a szükség kényszerítette proletár végezheti el. A földbirtokosnőt pl. aki maga segít lerakni a piacon kertészeti termékeit, és maga kínálja vevőinek, éppúgy megszólják, mint ha a földművelő diák fia mezei munkába avatkozik. Nem egy eset van arra, hogy 20—30 holdat birtokló fiatalember szellemi ínségmunkán kínlódik, amikor földjén független értéktermelő ember lehetne, ha nem félne az elítéltetéstől. De a munka egyéb fajtái is nélkülözik azt a megbecsülést, amely egy társadalom értéktermelő életének fenntartásához vagy megindulásához elengedhetetlenül szükséges. A BŰNCSELEKMÉNYEK megítélése részben egységesült, részben fenntartotta autonómiáját. Az általános polgárosodással egységesült a tekintetben, hogy az emberállomány ellen elkövetett bűntettek egyetemes elítéltetésben részesülnek; gyilkosság, testi sértés, becsületsértés, akár osztályon belül, akár más osztálybeli ellen követték el, egyformán bűncselekménynek számít, noha felsőbb osztálybeli nehezen tudja felfogni az alsóbb osztálybeli ellen elkövetett becsületsértést. A polgári társadalom különös megbecsülése a vagyon iránt és a polgári értékelésnek nagy részben való elfogadása általánossá tették a vagyon elleni vétségek megbélyegzését. A társadalmi és politikai kihágások tekintetében viszont fennáll az eltérés a polgárság és a proletariátus között: a polgárság a birtoklott szerep védelmében minden osztály, felekezet és állami rend ellen irányuló cselekményt főbűnnek bélyegez, a munkásság viszont a társadalmi struktúra elleni támadásokat harci eszköznek tekinti föltörekvésében, az elítélt harcosokat pedig a küzdelem mártírjainak. III. Átalakult társadalom A kiegyensúlyozott korszak vége — Változott föltételek — Átalakult gazdasági szerkezet — Termelés — Fogyasztás A MÚLT SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN élt utoljára a makói társadalom olyan időket, amikor a gazdaság szervezetformái jól megfeleltek a természeti—technikai föltételeknek. A társadalmi élet keretei, vezető eszméi és értékrendszere harmóniában állottak a gazdasági alapokkal, egyszóval amikor rendben folyt a társadalom élete. 66