Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom élete - II. Vezetés és ellenőrzés. Vezető eszmék — Vezető csoportok — Társadalmi ellenőrzés — Morális konvencionális értékelés— Bűncselekmények

A parasztság értékeinek rangsora egyfelől a társadalmi szerep legvégsőbb kö­vetkezményeinek levonását jelentette, másfelől pedig ezen társadalmi helyzet alól való rejtett és tudattalan fellebbezés volt. Legfőbb bűnök voltak azok, amelyek a paraszti állományt támadták meg. A legnagyobb vétket az követte el, aki a maga személyében kivonta magát azok alól a kötelezettségek alól, amelyek a csoportot egyetemlegesen terhelték, avagy másokat tett képtelenné a teljesítésre. Bűnös volt a férfi, aki nem dolgozott, az asszony, aki nem szült, s a gyilkos, aki egy emberrel megkevesbítette a csoportot. Az ítélet azonban csak akkor került végrehajtásra, ha a tettes nemcsak hogy nem viselte a terheket, hanem helyettük mulasztásának előnyös oldalát is kihasználta. A meddő nőt, a dologtalan férfit tűrte a közösség addig, míg meghúzták magukat, de ha a nő paráznaságra adta magát, a férfi pedig dorbézolás­ra, akkor elkerülhetetlenül bekövetkezett a csoport védekezése, „kiközösítés" ne­hogy megrontsa a falut. Kisebb fokozata a bűnöknek az a csoport, amely az ember­állományt támadja meg. E tekintetben az egyházak szigorú parancsolatai mindvégig írott malasztok, és jámbor óhajtások maradtak. Testi sértés, hazudozás, becsület­sértés, paráznaság, lopás csak bizonyos feltételek mellett vontak maguk után el­ítélést, olykor erénynek számíttattak. Az erősebbet megverni, gazdagtól lopni, a pöffeszkedőt sértegetni lehetett anélkül, hogy bárki is rosszallotta volna. A lopás önmagában meglehetősen közömbös cselekmény volt, csak határesetekben nyilvá­nult vagy bűnnek, vagy erénynek. A közösséget, a szegényt meglopni bűnt jelentett. Míg kegyetlen és erőszakos gazdagoktól lopni erényszámba ment. A bűnöknek har­madik fokozata volt, amely az úri állománnyal állott összefüggésben. A csoporton belüli morál nem érvényesült a nemesség felé, igaz, hogy a nemesség is egészen kü­lön szabályokat alkalmazott a parasztság felé. Egészen más volt úri embert és más parasztot arcul ütni. Hasonlóképpen a parasztság: ami bűn volt a csoporton belül, az gyakorta erénynek számított, ha urak ellen tették, s nemcsak megbocsájtást nyert, hanem presztízst adott elkövetőjének. A Rózsa Sándorok, Ludas Matyik és Túri Danik mindenkor legendás alakjai voltak a parasztságnak. Makó is dicseked­het közismert hírességekkel mindháromnak a fajtájából: Vajda Bandi, Marsi Pista és Mikócsa János voltak a helybeli Rózsák, Csomor Samu a makói Ludas Matyi, és Bíró Józsi a helybeli Túri Dani. A társadalomnak atomjaira való bomlása szétrombolta az ellenőrzés közössé­geit is. Nincs többé a régi szigorú ellenőrzés, viszont még nincs kialakulva a polgári társadalom sajátos ellenőrzési formája sem. A szomszédságok: városrészek, társa­ságok eljutnak ugyan az ítélet megfogalmazásáig, végrehajtásukra azonban nem ke­rül sor. Hiányzik a közösségi fellépés elengedhetetlen bázisa: az értékelés biztos egy­sége. Az átalakuló társadalomban minden változó, így bármily szokatlan legyen is valamely magatartás, bizonyosan senki sem tudja, nem ez lesz-e a jövőben a norma. Az új rend értékelése sajátos összetettséget és olyan eltolódásokat mutat, ame­lyek nem tarthatók fenn sokáig. A polgárság általánosságban átvette a nemesi ér­tékskálát, s a feltételek különbségét figyelmen kívül hagyva változatlanul igyekszik azt érvényesíteni. A magyar polgárságnak általában, de kiváltképpen a makói pol­gárságnak nem jutott ereje ahhoz, hogy minden tekintetben emancipálja magát a nemesség felsőbbsége alól. Nem tudott például olyan értékrendet teremteni, amely gyakorlatának és társadalmi funckiójának megfelelne, hanem elfogadta a nemesi ér­tékrendet : úr kívánt lenni éppúgy, mint a nemesség, annak ellenére, hogy az ő veze­tő szerepe egészen másfajta volt, mint azoké. Ez az egy eltolódás még csak kisebb zavarokat idézett volna elő a társadalom életében, a nemesi értékrend azonban to­vábbszármazott, mert a két alsóbb osztály is elfogadta vezetőjének az értékrendjét. Ki kell hagynunk e ponton a parasztságot és az osztálytudatos munkásságot, mint 5 65

Next

/
Thumbnails
Contents