Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom élete - II. Vezetés és ellenőrzés. Vezető eszmék — Vezető csoportok — Társadalmi ellenőrzés — Morális konvencionális értékelés— Bűncselekmények

A parasztság értékeinek rangsora egyfelől a társadalmi szerep legvégsőbb következményeinek levonását jelentette, másfelől pedig ezen társadalmi helyzet alól való rejtett és tudattalan fellebbezés volt. Legfőbb bűnök voltak azok, amelyek a paraszti állományt támadták meg. A legnagyobb vétket az követte el, aki a maga személyében kivonta magát azok alól a kötelezettségek alól, amelyek a csoportot egyetemlegesen terhelték, avagy másokat tett képtelenné a teljesítésre. Bűnös volt a férfi, aki nem dolgozott, az asszony, aki nem szült, s a gyilkos, aki egy emberrel megkevesbítette a csoportot. Az ítélet azonban csak akkor került végrehajtásra, ha a tettes nemcsak hogy nem viselte a terheket, hanem helyettük mulasztásának előnyös oldalát is kihasználta. A meddő nőt, a dologtalan férfit tűrte a közösség addig, míg meghúzták magukat, de ha a nő paráznaságra adta magát, a férfi pedig dorbézolásra, akkor elkerülhetetlenül bekövetkezett a csoport védekezése, „kiközösítés" nehogy megrontsa a falut. Kisebb fokozata a bűnöknek az a csoport, amely az emberállományt támadja meg. E tekintetben az egyházak szigorú parancsolatai mindvégig írott malasztok, és jámbor óhajtások maradtak. Testi sértés, hazudozás, becsületsértés, paráznaság, lopás csak bizonyos feltételek mellett vontak maguk után elítélést, olykor erénynek számíttattak. Az erősebbet megverni, gazdagtól lopni, a pöffeszkedőt sértegetni lehetett anélkül, hogy bárki is rosszallotta volna. A lopás önmagában meglehetősen közömbös cselekmény volt, csak határesetekben nyilvánult vagy bűnnek, vagy erénynek. A közösséget, a szegényt meglopni bűnt jelentett. Míg kegyetlen és erőszakos gazdagoktól lopni erényszámba ment. A bűnöknek harmadik fokozata volt, amely az úri állománnyal állott összefüggésben. A csoporton belüli morál nem érvényesült a nemesség felé, igaz, hogy a nemesség is egészen külön szabályokat alkalmazott a parasztság felé. Egészen más volt úri embert és más parasztot arcul ütni. Hasonlóképpen a parasztság: ami bűn volt a csoporton belül, az gyakorta erénynek számított, ha urak ellen tették, s nemcsak megbocsájtást nyert, hanem presztízst adott elkövetőjének. A Rózsa Sándorok, Ludas Matyik és Túri Danik mindenkor legendás alakjai voltak a parasztságnak. Makó is dicsekedhet közismert hírességekkel mindháromnak a fajtájából: Vajda Bandi, Marsi Pista és Mikócsa János voltak a helybeli Rózsák, Csomor Samu a makói Ludas Matyi, és Bíró Józsi a helybeli Túri Dani. A társadalomnak atomjaira való bomlása szétrombolta az ellenőrzés közösségeit is. Nincs többé a régi szigorú ellenőrzés, viszont még nincs kialakulva a polgári társadalom sajátos ellenőrzési formája sem. A szomszédságok: városrészek, társaságok eljutnak ugyan az ítélet megfogalmazásáig, végrehajtásukra azonban nem kerül sor. Hiányzik a közösségi fellépés elengedhetetlen bázisa: az értékelés biztos egysége. Az átalakuló társadalomban minden változó, így bármily szokatlan legyen is valamely magatartás, bizonyosan senki sem tudja, nem ez lesz-e a jövőben a norma. Az új rend értékelése sajátos összetettséget és olyan eltolódásokat mutat, amelyek nem tarthatók fenn sokáig. A polgárság általánosságban átvette a nemesi értékskálát, s a feltételek különbségét figyelmen kívül hagyva változatlanul igyekszik azt érvényesíteni. A magyar polgárságnak általában, de kiváltképpen a makói polgárságnak nem jutott ereje ahhoz, hogy minden tekintetben emancipálja magát a nemesség felsőbbsége alól. Nem tudott például olyan értékrendet teremteni, amely gyakorlatának és társadalmi funckiójának megfelelne, hanem elfogadta a nemesi értékrendet : úr kívánt lenni éppúgy, mint a nemesség, annak ellenére, hogy az ő vezető szerepe egészen másfajta volt, mint azoké. Ez az egy eltolódás még csak kisebb zavarokat idézett volna elő a társadalom életében, a nemesi értékrend azonban továbbszármazott, mert a két alsóbb osztály is elfogadta vezetőjének az értékrendjét. Ki kell hagynunk e ponton a parasztságot és az osztálytudatos munkásságot, mint 5 65