Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom élete - I. A mezővárosi társadalom élete. A szerkezeti feltételek átalakulása — Belső társadalmi erők: utánzás, presztízs, vezetés-követés

HARMADIK RÉSZ: A MAKÓI TÁRSADALOM ÉLETE I. A mezővárosi társadalom élete A szerkezeti feltételek átalakulása — Belső társadalmi erők: utánzás, presztízs, vezetés—követés AZ ÁTALAKULT TÁRSADALMI SZERKEZET s a megváltozott gazdasági—technikai föltételek új életet teremtettek a társadalom életének minden pontján. Más elvek és más hatások szabják meg az élet folyását mint egy fél századdal ezelőtt. Kötött, szigorúan zárt csoportokból összetevődő társadalomban a társadalmi cselekvéseket általánosságban szerkezeti viszonyok határozzák meg. A csoportok közt nincs strukturális meghatározottságtól független egymásrahatás, a társadalom rendjei külön-külön működő csoportok, melyek egyes magatartások tekintetében autonóm területek, mások vonatkozásában pedig a szereposztásuknak megfelelő funkciót töltik be kiegészítvén a többi csoportok szerepét. Laza és állandóan változó csoportosulású társadalomban viszont a struktúra csak annyiban meghatározó, hogy az egyes csoportok hasonlóan viselkednek, s a társadalmi folyamatok szabad egymásrahatása révén alakulnak ki. így nyitva az út arra, hogy a társadalom külső feltételei és ösztönös belső erői közvetlenül kifejtsék hatásukat. Ilyen társadalomban nincs autonómia, minden csoport és minden magatartás ki van téve az egész társadalmat átjáró erőknek. Makó társadalma sajátosan átmeneti és változó jelenség. A gazdasági, technikai föltételek tökéletesen megváltoztak; nyomában szétbomlott a rendi csoportosulás s útban van a két osztatú polgári társadalom kifejlése, egyelőre azonban az átformálódással járó atomizáltság a legszembeötlőbb jellemvonás. Az egyes magatartások ilyen körülmények közt teljesen parttalanul folynak, s természetük szerint követik a megváltozott föltételeket. A gazdasági élet alapjaiban megváltozott. Termelés és fogyasztás egész más tényekben jelenik meg, és érzületi mozgatói is mások mint fél századdal ezelőtt, nem is beszélve a technikai átalakulásról. A társadalom külső föltételeiben és szerkezeteiben előálló objektív változások természetesen elsöpörték a régi formákat a társadalom életének minden vonalán. A nemi élet, nevelés, egészségügy és életberendezés a zavar legszembetűnőbb jegyeit mutatják. A rendi előírások nem érvényesek többé, az új helyzetnek megfelelő megoldások pedig nem állottak elő, városi polgári társadalmak formái egyszerűen át nem ültethetők: zavar és válság közepette élnek az emberek. A sajátosan társadalmi életnyilvánulások, ahol emberek közvetlen érintkezése folyik, oly mérvű meglazulást és széthullást mutatnak, amilyenre még nem volt példa a mezővárosi társadalom életében. A gazdasági változottság annyira érezteti hatását e területen, hogy szétrombolja a régi formákat és a felszabadulás is megtett annyit, hogy lehetséges más tájak utánzása, azonban az még nem következett be, 59