Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom élete - I. A mezővárosi társadalom élete. A szerkezeti feltételek átalakulása — Belső társadalmi erők: utánzás, presztízs, vezetés-követés

hogy az alapváltozásnak megfelelő formák kialakultak volna. A megszólítások, nyelv, közvetlen társas érintkezés és a politikai élet területein szétbomlott a mezővá­rosi társadalom. A szellemi élet pedig az illúziók és a hazugságok füstjében lebeg. Művészet, val­lás, tudomány, játék és ünneplés mintha nem vennék észre, hogy megváltozott alat­tuk a föld. Úgy támaszkodnak a távoli múlt tényeire, s úgy követik a távoli jelen ide­áljait, mintha az imádkozó, ismerő, művekbe kívánkozó és ünneplő ember nem is itt élne a poros alföldi tájakon. Az alapok objektív változásai sem a múlt gondolko­dás-, ízlés- és ideálformái nem változtatták meg teljesen, sem újat nem alakítottak ki, így van virágzása az illúzióknak, hazugságoknak és narkózisoknak. A TÁRSADALOM BELSŐ ERŐI közül az utánzás, a presztízs és a veze­tés—követés a mezővárosi társadalom jelentékenyebb tényezői, s ezeknek van az átalakulásban különleges szerepük. Az utánzás a régi rend társadalmában is betöltötte szerepét, azonban külön­külön a csoportok autonómiáján belül. A rendek különállása épp abban nyilatko­zott meg, hogy az egyik csoport tagja nem utánozta a másikat. Ma viszont a társa­dalom egész területén érvényesül az utánzás. A csoportok autonómiája beleolvad a mezővárosi társadalom szuverén egységébe. Makó társadalmi életének történelmi jelentőségű fordulata, hogy ami a társadalom egyik csúcsából elindult, az végigfut­hat minden rétegén, legyen az divat, vallási mozgalom vagy művészi termék. Az utánzás nemcsak ténylegesség, mely elmossa a csoportok külön szerepének határait, hanem érték-követelés is. Jelenti vagy legalábbis bejelenti a társadalmi hierarchia ér­tékrendjének kikezdését. A külsőleges utánzás: igénybejelentés a szerep teljes után­zására. Természetesen a társadalmi élet egyes tájain más és más az utánzás szerepe. A gazdasági élet alig érzi hatását, a szellemi élet sem sokkal inkább, igazi területe a társas érintkezés és a társadalmi élet „technikája". A presztízs különböző fajtái különböző mértékben törték át a csoportok hatá­rait. A rendi társadalomban az utánzáshoz hasonlóan csak a csoporton belüli vi­szonylatban érvényesült mindenfajta presztízs, kivéve az úrnak a presztízsét. Cso­portközi viszonylatban mérhetetlen erővel folyt bele az úri minőség az élet meneté­be, s döntő tekintélyt és megbecsülést biztosított parasztok és polgárok előtt egy­aránt. Az általános hódolattól, mely mindenütt kijár az úrnak, Makó társadalma némileg elhajlott. Ez a város valaha szabad menetelű város volt, még parasztjaiban is élt a szabadpolgárság emléke, s az úrbéri viszony soha sem jelentett személyes vi­szonyt, a makói nemesség pedig régtől fogva hivatali réteg volt. Ezek az okok ered­ményezték, hogy a makói parasztból, kiváltképpen az újvárosi és szentlőrinci refor­mátusokból mindenkor hiányzott a jobbágyi alázat. Az egyes csoportok autonómiáján belül általában érvényesültek a presztízs egyéb fajtái is, azonban a csoportok szereposztásához képest, csoportonként más­más változatok jutottak főszerepre. A nemesi rend, a politikai vezetés osztálya lé­vén, a politikai vezér presztízsét növelte legnagyobbra. Á polgárság, mint a gazdasá­gi és kulturális termelés rendje, a jólét presztízsének hódolt leginkább, a parasztság mint ember- és anyagtermelő osztály viszont a termés legbőségesebb forrásainak, a vagyonos és keveset fogyasztó gazdának, a sokgyermekes anyának, valamint az élet­kornak a presztízsét növelte legnagyobbra. A változás a presztízs szerepét is megfordította. Az egyetlen osztályközi presz­tízs : az úré, kisebb területre szorult vissza, bár léte még jóidéig biztosítottnak lát­szik. Minden egyébfajta presztízs érvényesül a társadalom egész kiterjedésében. El­ső helyen a polgárság körében kialakult presztízs: a jólét hódoló tisztelete járja át a 60

Next

/
Thumbnails
Contents