Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom szerkezete - VII. Csoporttudat, csoportharc. A rendi és osztálytársadalom — Városrészek — Nemzedékek — Osztályok

A kispolgárságnak sem objektív ténylegessége, sem csoporttudata nem oly egységes, mint a polgárságé. A parasztság kispolgári rétege nagy mértékben különbözik mind a zsidó, mind a nem zsidó kispolgárságtól. A paraszt kispolgárság — a kisgazdák — a rendi társadalom osztálytudatával szemben óriási átalakulást mutat. Az alárendeltség tudata többé nem az osztályszerep természeti, ténylegesség gyanánt való elfogadása, hanem az osztálykülönbség társadalmi kényszerűségeibe való ideiglenes beletörődés. A paraszt osztályszerep többé nem talál efogadásra még a népben sem: parasztnak lenni olyan szégyenlett tudat, amelyet sem elismerni, sem vállalni nem hajlandó ez a csoport. A kispolgárság nem paraszt részének csoporttudata igazi átmenet tudat: tartalmát az a körülmény határozza meg, hogy egyfelől közel esik követett példájához a polgársághoz, másfelől pedig, hogy alatta is van egy fokozat, amely őt követi és amelyhez képest ő jelenti a felsőbb fokozatot. A kispolgári tudat alapeleme ezek szerint az átmenet tudata: fölfelé sóvárgás a teljesség iránt, lefelé tartózkodás a proletárszinten állóktól. A zsidó kispolgárságnál az átmenetiség tudata s az állandóság hiányérzete csak fokozódik, mert mint külön népelem, minden lépésen találkozik különállóságának jeleivel és önmagában is folytonosan városok és osztályok közt fluktuál. A földművelő munkásság egyik fele a kisgazdákhoz és hagymakertészekhez hasonlóan nem a paraszt alárendeltség változhatatlanságának tudatában él, hanem a proletár állapot kényszerű ténylegességébe beletörődve, de változást igényelve és remélve vállalja osztályának határait. Másik felében azonban még a régi osztályszerep tudatát képviseli a földműves munkásság. A városi proletariátus viszont annál inkább öntudatos: ennek a csoportnak nyugtalan tudatát a kényszerűség és a változtathatóság pontos ismerete szabja meg. A mezőváros új rendjének osztály harcai példát adnak az osztályküzdelem minden változatára. A polgárság a funkcióik teljességére kiterjedő vezetés és irányítás szerepére törekszik. Nincsen olyan magatartás, amelyet meg ne kísérelne vagy szervezetekbe tömöríteni, vagy közvetlen ráhatással irányítani. Mivel az új rend természetéből folyik, hogy a vezetésben való általánosságra törekvést a többi osztályok, elsősorban a parasztság és a munkásság minden rendelkezésére álló eszközzel ellenzi, rendkívül heves küzdelem folyik a társadalmi élet minden frontján, ahol csak a paraszt és proletár csoport tagjai szóhoz juthatnak. Elsősorban a politikai élet ilyen küzdőtér. A polgárság mindamellett konzervatív szándékú birtoklott vezető szerepének állandósítására törekszik. A kispolgárság viszont osztályharcának átalakulását, a fokozati különbségek nivellását célozza; a harc célja saját osztályának eltüntetése, s az elsőbe való beleolvadás. Az eszköz pedig ebben a küzdelemben a követés. A polgárság követése, még akkor is, ha minden erejével tiltakozik ellene a példaadó osztály. A paraszti és nem paraszti kispolgárság osztályharca a meglevő történeti feltételek szerint különbözik. A városi középosztály is a tisztán követő osztályharcot képviseli, éppen ezért ez az osztály gyakorta ellenkezésbe kerül saját célkitűzéseivel. Olyankor követi a polgári vezetést, amikor az saját alárendelt állapotának megrögzítésére vezet. A parasztság viszont a hasonló osztály küzdelem megharcolása előtt saját múltjának felszámolásával van elfoglalva. Közös azonban mindkét rész osztályküzdelmében, hogy ez az osztályharc nem együttes és szervezett támadás, hanem gerilla harc. A parasztság osztályharca vérigkeserített egyéni küzdelmek kétségbeesett erőfeszítése. A küzdelmet nem az a cél fűti, hogy a parasztság elismerést, jogokat, más társadalmi szerepet verekedjen ki magának, hanem mint osztály szűnjék meg, és egykori létének nyoma sem maradjon. Mindenki a saját külön útjain és eszközeivel 56