Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom szerkezete - VII. Csoporttudat, csoportharc. A rendi és osztálytársadalom — Városrészek — Nemzedékek — Osztályok

rasztsága soha sem volt személyes jobbágyi viszonyban földesurával: évenként megállapított együttes összegben rótta le úrbéri tartozását a püspöknek, mégis a paraszt osztálytudat tökéletesen tiszteletben tartotta a rendi határokat, belenyugvó és lojális volt. Az osztálytudat milyensége következtetést enged az osztályküzdelem természetére. A határozott és különnemű osztálytudat védekező osztályharcot váltott ki. A nemesi rend önvédelme a fajvédelmi önkény és a polgári törekvések ellen százados fejlődés folyamán épült ki. Makón már a város utolsó helyreállításának idején védelmi felkészültséggel telepedett le a birtokos és hivatali nemesség. Védekezését csak fokozta az, hogy a parasztság kimozdult a jobbágyi keretek közül, és megindult polgári fejlődésének útján. A reformkorban és a szabadságharc idején sem a parasztsághoz nem közeledett a nemesség, sem osztályvédelmét nem erősítette. Makón szinte nyom nélkül múlott el az a forradalmi lendület, amely inkább a szellemi életben vert hullámokat. Miatta nem kellett változtatni a védelmi frontot. Csak a második generációt állította új helyzet elé a társadalom átalakulása, egészében azonban nem reagált a dzsentri sem a változásra; ugyanazt a védelmi frontot tartotta, amelyet századokkal előbb ősei építettek ki. Csak néhány egyén ismerte el a változást, de ők is csak nagyon rövid szakaszon vették fel az érintkezést a feltörekvő osztályokkal. A parasztság osztályharca a rendiség idején éppolyan konokul védekező volt, mint a nemességé. A rendi szerep ellen irányuló minden törekvés akár paraszti, akár nemesi vagy fajvédelmi részről indult is ki, elemi erejű felzúdulást váltott ki. Makón nem volt parasztlázadás az újabb időben, de ha lett volna is, nem az osztályszerep ellen, hanem annak érdekében a puszta lét, a paraszti lét biztosítása végett folyt volna le. Az Arany—Petőfi-féle parasztmozgalom csak néhány egyén szellemi megnyilatkozása volt, s még az olyan mezővárosban is nélkülözte a társadalmi alapot, mint Makó. A mozgalom további fejlődésében pedig, mint népies-nemzeti irány már társadalmi kapcsolatát is elvesztette a parasztsággal. Polgári osztálytörekvések sem változtattak a parasztság harcának irányán. Van példa arra, hogy a sorsába tökéletesen belenyugvó parasztság védekező s a létbiztosításért folytatott lázadásai során öntudatos, osztályszerepe ellen irányuló polgári törekvésekkel egyesülve az egész társadalom struktúráját megváltoztatta. Sem Makón, sem Magyarországon ilyen helyzet nem adódott. A parasztság osztályküzdelme egészen a legutóbbi időkig védekező és konzerváló maradt. A három nemzedéken keresztül folyó átalakulás mind az osztálytudat, mind az osztályküzdelem terén óriási változást idézett elő. Talán e ponton világosodik meg a változás legmélyebb és legigazibb értelme. Az osztálytársadalom objektív valóságát látjuk: a rendi határok eltűnőben vannak, az új csoportosulás pedig egy ideálon és megvalósításának különböző fokozatain alapul. Az osztálytudat ehhez képest szintén fokozativá alakul át. A polgárság nem egy örökölt és körülhatárolt vezető szerep birtokosának tudja magát, miként a nemesség, hanem egy aktuális kiválogatódás termékének, és minden magatartás vonatkozásában elsőnek és irányadónak tekinti csoportját. A felsőbbségi érzés, mely a nemességgel exkluzív volt, itt kiszélesedik, és a társadalom egészével való közlekedésben kíván érvényesülni. A felsőbbség és vezetés érvényesülése ténykérdés, mely hol kisebb, hol nagyobb fokú, de a tudat megléte föltétlen valóság. A polgári tudatnak egyenlő értékű elemei: a nemesi származás, vagyonosság, kulturális vagy gazdasági teljesítmény, s a rendi társadalom csoportjainak jegyei sem tesznek különbséget az osztály tagjai között. A nagygazda polgárt ugyanaz az osztálytudat emeli a társadalom felső szintjére, mint a nemesi származású közigazgatási vezetőt vagy a zsidó nagykereskedőt. 55