Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom szerkezete - VII. Csoporttudat, csoportharc. A rendi és osztálytársadalom — Városrészek — Nemzedékek — Osztályok

sodik nemzedék váltása a századforduló idején, s a második és harmadik generáció találkozása napjainkban. A nemzedékharcok azonban nem fogták át a társadalom egészét. A nemesség nemzedékváltásai simán a polgárosodás irányába következtek be, de a változás konzekvenciáit ez a réteg máig sem vonta le végérvényesen. A polgárság az állandó gyarapodás és szervezkedés útján nem talált zökkenőt. Igazi nemzedékharcokat az a réteg vívott, amely a legnagyobb és a leggyökeresebb átalakulást tette: a parasztság. Az egyes nemzedékek csoportjaiban a paraszt osztályszerep beidegzettsége és hagyományai ütköztek össze az új helyzet lehetőségeivel. Az első nemzedék az osztályszerep szűk horizontjáról sehogy sem tudta megérteni a második törekvéseit. Minden törekvést „uradzásnak" nevezett és nem szűnt meg ostorozni. Erkölcsök romlásáról, vészt hozó pazarlásról beszélt. Ám a második generáció nagyobb fegyverzettel lépett fel, és övé volt a legdöntőbb érv: az idő. Amikor azonban delelőjén túl jutott ez a generáció, nem kevesebb értetlenséggel látta a harmadik nemzedék különös törekvéseit. Napjainkban ez a két nemzedék áll kemény küzdelemben egymással. A második sem idegenkedik a polgárosodástól, de még paraszthagyományokat is őriz és minden vonalon érzi a paraszt múlt létező erejét, a harmadik viszont minden lehetőséget megragad a hagyományoktól való elszakadásra, és fék nélkül polgárosodik. Nincs a társadalom életének olyan területe, amelyen szenvedélyes összecsapások ne történnének mind egyénenként, mind kollektive a két nemzedék között. Az egyéni harcok a család keretén belül jelentkeznek. A leánynak a haját levágni és kalapot tenni, a fiatal embernek nagyobb utazást tenni vagy iskolába járni csak kemény küzdelem után lehet. A harmadik nemzedék kollektív föllépése pedig az egyesületekben és tanácsokban vált ki mindenkor heves ellenkezést. A harc kimenetele nem kétséges, csak az bizonytalan, hogy az első nemzedék munkáját a harmadik képes lesz-e befejezni, s a mezőváros új rendjét kialakítani. AZ OSZTÁLYTUDAT ÉS OSZTÁLYHARC szempontjából Makó társadalma éppen oly változatos, és példát szolgáltat a csoporttudat és csoportharc csaknem minden fajtájára. A rendi társadalom csoporttudatának határozottsága és különneműsége elsősorban a rendekre érvényes. A nemesség tudatának legfőbb vonása volt a felelősség számontartása. A különleges vezető szerep betöltése és magasabb életnívók voltak e tudat objektív alakjai. Makó mezővárosi társadalma fejlődésének újabb korában ezt a nemesi osztálytudatot már hanyatló állapotban mutatja be. Az első nemzedék nemessége nem a mezővárosi társadalom kiválogatódott vezetőrétegének elitjeként tekintette magát, hanem attól tökéletesen függetlennek. Egy régen kialakult és lezárt szerep örökösének, mely csak oldalágon állott társadalmi rokonságban a többi rendekkel. Ez az elvonatkozás magyarázza meg, hogy a parasztság átalakulásában, gazdasági és kulturális termelésének gyarapításában nemcsak hogy oly mértékben nem vett részt, mint azt egy vezető réteg tette volna, hanem egyáltalán bele sem szólott. Csak a harmadik nemzedékre jutott el oda, hogy egy általánosan vezető és a társadalom egészével sűrű közlekedésben álló vezető réteg tudatát kezdi kialakítani. Polgári társadalomban azonban a nemesi örökség csak egyetlen és nem kizárólagos érv a vezető szerep betöltésére. így történt, hogy Makó nélkülözte azt a társadalmából nőtt vezető réteget, amely harmonikus fejlődését biztosíthatta volna. A paraszt csoporttudat alapvonása az alárendeltség tudata volt, amely fölfelé belenyugvó lojalitásban nyilvánult meg. Ez az osztálytudat egy természeti, sőt természetfölötti társadalomszemléletnek következménye volt; a társadalom rendje a természeti tények megváltozhatatlanságának erejével rögzíttetett meg. Az első nemzedék idejében egyetlen hang sem szólott az alárendelt osztály szerep ellen. Makó pa54