Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom szerkezete - VI. Felekezetek, pártok és egyéb csoportok. Felekezetek — Pártok — Egyesületek — Társaságok

egybe és az ő egységüket az adja meg, hogy vagy egységes világszemlélet vagy azonos népiség és történeti sorsközösség fűzi egybe a tagokat. A református felekezet egyesületei: a Belvárosi Kör és a Nőegylet, az ifjúság körében pedig a KIE és a Soli Deo Glória szövetség. A katolikusoké: a Katolikus Kör, a Nőegylet, Legényegyletek és Kongregációk. A görögkatolikusok alakulatai: a Görögkatolikus Kör, a Nőegylet és a Kongregáció. Az izraelitáké: a Nőegylet és több különleges alakulat. A különleges célok elérését megvalósító egyesületek általánosságban a társadalom egész területéről toborozzák tagjaikat, s kitűzött cél irányítja szervezetüket. Hierarchiájukban azonban ritkán érvényesül az illető magatartás immanens értékrendje. A társadalom osztályrétegződése két úton érezteti hatását: vagy az osztályoknak megfelelően külön klasszisai vannak a tagállománynak, vagy a vezető polgárság egy-egy tagja szerepel vezetőül, tekintet nélkül arra, hogy az illető cél elérésében közreműködnek-e vagy sem. Az egyesületek magatartásaik szerint a következők. Vallásaik: Bethánia, szent egyletek, kongregációk; jótékonyságiak: Stefánia és az iskolák segítőegyesületei; termelésiek: méhészeti, galamb- és baromfitenyésztő és gyümölcsészeti egyesületek; tudományosak: régészeti és történelmi társulat, gyorsíró egylet; sport és játékbeliek: Makói Atlétikai Klub, Makói Torna Klub, lövész, evezős, levente, vívó, tenisz stb. egyesületek; zene és műpártolók: református Énekkar, Makói Dalárda, Szárnyaskerék dalkör, Túrán dalkör, Filharmonikus Egyesület és Színpártoló Egyesület; tűzoltó alakulatok: Önkéntes Tűzoltó Egyesület és Vármegyei Tűzoltó Szövetség. Összesen 86 egyesület van Makón. A TÁRSASÁGOK a részben osztálybeli egyesületekkel szemben merőben osztálybeli társadalmi egységek. Az atomizált mezővárosi társadalom a társas érintkezés egységeit is szétrombolta vagy legalábbis meglazította. Míg az átalakulás előtt a társadalom minden rendjében kiterjedt eleven társaságok szolgálták a társas érintkezést, addig napjainban csak a polgárság körében áll fenn hatékony társaság, a többi osztályokban több kevesebb esetleges vagy föltételeik által nagyon is meghatározott érintkezési keret létezik. A polgárság társaságai állandóan és önállóan kiépített összejövetelek. Létük nem függ a termelési, rokonsági vagy szomszédsági kapcsolatoktól, az összejövetelek konkrét magatartása sincs a termelés vagy vallási élet különös alkalmaihoz kötve — tehát önálló csoportosulások. A társaság kereteinek kialakulását általában a népi hovatartozás és a rendi múlt szabja meg. E tényezők következménye, hogy a dzsentrinek, az agrárpolgár oknak, a zsidópolgároknak és a tulajdonképpeni polgároknak külön-külön társaságai vannak. Az osztály valóságos egysége alapján van közlekedés e társaságok között, mindamellett a társaságok határai pontosan kivehetők. A kispolgárság társaságai már nélkülözik a polgárságénak két alapvonását: az autonómiát és az állandóságot. A paraszt és nem paraszt kispolgárság társaságai egyaránt termelési közösségekhez, rokonsághoz és szomszédsághoz tapadnak, s a konkrét társas összejövetelek nem a társasérintkezés immanens szükséglete, hanem a gazdasági, vallási élet különös alkalmai kapcsán jönnek létre. A parasztság gyökeres átalakulásának és a közösségi szemlélet teljes bomlásának következménye, hogy napjainkban csak két fizikai közösségre támaszkodó társaság-forma áll fenn: a szomszédság és a rokonság. De híj jávai vannak a parasztság társaságai az állandóságnak is. Általánosságban a téli hónapokban gyakoribb az összejövetel, az év többi szakában csak különleges alkalmak, mint keresztelő, névnap, haláleset, lakodalom, ünnepek, áldomások stb. hoznak létre társaságokat. A kispolgárság többi része — annak ellenére, hogy nem kötik a mezőgazdasági 50