Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom szerkezete - VII. Csoporttudat, csoportharc. A rendi és osztálytársadalom — Városrészek — Nemzedékek — Osztályok

termelés és a paraszthagyományok kényszerűségei — épp olyan társaságokat képez, mint a parasztság. Különös vonásuk, hogy a termelés üzemi közösségei határozzák meg kereteiket: egy-egy gazdasági vagy kulturális nagyüzem vagy üzemcsoport alkalmazottai képeznek társasági egységeket. A konkrét érintkezések állandósága pedig csak abban különbözik a parasztságétól, hogy az évszakokban egyenlően oszlik el. A munkásság társaságai tökéletesen a termelőmunka kényszerűségeinek hatása alatt állanak. Szomszédságaik és rokonságaik éppúgy, mint a kispolgárságé, de még sokkal inkább a termelőmunka hézagaihoz igazodnak s éppen ezért még csökevényesebbek és szórványosabbak, mint azok. VII. Csoporttudat, csoportharc A rendi és osztálytársadalom — Városrészek — Nemzedékek — Osztályok A RENDI ÉS AZ OSZTÁLYTÁRSADALOM alkotóegységei között óriási a különbség nemcsak a csoporthatárok és a hierarchia tekintetében, hanem a csoporttudat és a csoportharc oldaláról is. Sőt a mezővárosi társadalom gyökeres átalakulása éppen a csoportosulásuk szubjektív oldaláról lesz igazán szembeötlő és érthető. A rendek nemcsak a magatartások objektív ténylegességeiben voltak zárt egységek, hanem tagjaik szubjektivitásában is, erőteljes csoporttudat biztosította a cselekvések egységét. Ez a csoporttudat két jellegzetes vonással különbözött a későbbitől: határozott volt és különnemű. Határozott volt oly értelemben, hogy a társadalom minden tagja kétség és fönntartás nélkül valamely csoport tagjának tudta magát: hogy nemes vagy paraszt, református vagy katolikus, 48-as vagy kormánypárti volt-e valaki, az épp olyan egyszerű és biztos tényállás volt, mint a természeti világ tényei. Tökéletesen érthetővé teszi a csoporttudat e biztonságát a csoportok objektív zártsága. Átmeneti állapot vagy közlekedés az egyes csoportok között nem létezett, hacsak annyi nem, amennyit ritka kivételképpen mégoly zárt társadalmi szerkezet is megenged. Ne feledjük el, hogy a múlt század közepének mezővárosi társadalmában a nemesség már nem az a rend volt, amely a többi rendekkel való összetűzés és állandó közlekedés révén, mint szelektált vezetőréteg állott elő: a vezetőszerep, amelyre egy rend hajdan kiválogatódott, nagyot változott, magának a rendnek a felfrissülése pedig régóta megszűnt. Az osztálycsoportok mellett egészen hasonló zártság jellemezte a felekezeti, területi és párt csoportosulásokat is. A csoporttudat második sajátja: a különneműség, épp úgy nem objektív csoportosulási tényező vetülete, mint a csoporttudat biztossága, a csoportok zártságának. Mivel a rendek, de a területi csoportok, felekezetek és pártok is egymástól lényegesen különböző és egymás által feltételezett szerepeket töltöttek be, tagjaiknak csoporttudata is az eltérő szerep ismerését és vállalását foglalta magában. Á nemes úr rendi tudata úgy viszonylott a parasztéhoz, mint a nemesi rend és szerep a parasztihoz. Városrészek, felekezetek és pártok között kisebb volt a szerepkülönbség, megfelelően kisebb volt a csoporttudat különneműsége, de nem volt kisebb a határozottsága. A határozott és különnemű csoporttudat meghatározta a csoportok küzdelmének milyenségét is. Ez a csoportharc minden vonatkozásban konzerválódott: arra irányult, hogy a különböző szerepeket betöltő zárt csoportok határait minden támadással szemben megvédelmezze, akár külső az a támadás, akár belső. 4* 51