Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)
A makói társadalom szerkezete - V. Osztályrétegződés. Rendi társadalom — Osztálytársadalom — A polgárság — A munkásság — A kispolgárság — Paraszt szigetek
zett sorsukat is, azonban nem tartják magukat szocialistáknak, — kivéve a nagyobbik leányt — noha lényegében azok. Csak a dogma keménysége nélkül. Különleges munkáshelyzet és sajátos, társadalmi tudat jellemzi a birtoktalan vagy törpebirtokos hagymásokat. Lényegében nem munkások. Vállalkozók, akik távol, bérelt földön termelnek hagymát, zöldséget, s olykor ilyen munkákra napszámra is elmennek. Sorsuk objektív szigorúsága és osztálytudatuk azonban proletári. Kereseti viszonyaik valószínűtlenül változatosak. Jó hagymaévekben életnívójukat messze meghaladóan keresnek, ilyenkor megfelelő földtulajdont szereznek, rossz években pedig még a 4—500 pengős évi keresettől is elesnek. Ilyenkor szerzett birtokukat eladják, vagy adósságot kénytelenek vállalni. Életberendezésük hasonló az ipari munkásokéhoz, azzal a különbséggel, hogy viszonyaik változóbbak. Nyári munkák idején hétszámra a hagymaföldön tanyázik a családfő és a nagyobb gyermekek, s csak vasárnapra kerülnek haza. Öntudata szerint nem parasztzsellér ez a réteg, amely szó nélkül vállalná sorsát és annak keretei között keresné boldogulását. Kizsákmányoltnak érzi magát és mélységesen kívánja a fölszabadulást. Szocialista is van köztük elég nagy számmal, de lényegében anarchisták. Sorsuk oly változó esélyeken fordul meg, hogy csak a szabad kiegyenlítődésben és emelkedésben tudnak hinni. Semmi tekintélytisztelet, semmi lojalitás nincs bennük a vezető rétegekkel szemben. Elégedetlenek és hitetlenek, s fegyelmet még a saját érdekükben sem tűrnek. Makón minden élelmes és vállalkozó földmunkás hagymakertész, s ezzel már ki is mozdult a paraszt-zsellér magatudatlan világából. A többiek — még mindig elég nagyszám — tanyások, cselédek, azonban a paraszt lojalitás kötöttségében, mások és maguk által elhagyatva teljesítik szó nélkül viselt munkássorsukat. Keresetük kevés és bizonytalan, igényeik a nullára képesek lesüllyedni s sorsuk mostohaságának enyhülését a jóistentől várják. Hűséges cselédek, és maguk gyalázzák a hűtelent. Jobbágy időket emlegetnek, amikor minden jobb volt. Ez a réteg az, amely ínség idején hálásan és megenyhüléssel fogadja a közületek és a magánosok által nyújtott alamizsnát. A makói kispolgárság gazdag együttese a magyar társadalom jellemző kisegzisztenciáinak. A kisgazda, a birtokos hagymakertész, a zsidó kispolgár, az értelmiségi, a kereskedő és az iparos kispolgárság, mind külön szín és jelleg az azonos szerep keretei között. A kisgazda félig polgárosodott és félig polgári parasztgazda, aki semmilyen körülmények közt sem vállalja a paraszt sorsot és hagyományokat, lényegében azonban sokat megőriz belőlük. Egy a sok közül mindent megvilágít. A 20 k.hold föld birtokosa. Tanyája van, s ott tartózkodik legtöbbet; a városban szüleinek háza az otthona. (Ez a ház az ő nevén is áll, azonban szülői haszonélvezet terheli.) Gazdasága nem racionálisan rendezett üzem, de nem is egészen külterjes parasztgazdaság. Búza alá műtrágyát szór, a kukoricát nem töltögeti, és a teheneit törzskönyvezteti, viszont semmi nyilvántartást nem vezet, nincs megfelelő vetésforgója stb. Jövedelme 2000 P körül van. Minden héten kétszer a városba megy, ilyenkor a Gazdasági Egyesületet látogatja, s ott „klubéletet él": biliárdozik, újságot olvas, politizál és hozzá hasonlókkal érintkezik. Életberendezése teljesen átmeneti: a tanya ideiglenes és teljesen paraszti berendezésű. A városi házban viszont 3 szoba van, mind három azonos osztatlan rendeltetéssel és felemás berendezéssel. Csizmában csak télen jár. Ha parasztnak mondják megsértődik. Politikai helye: a kisgazdapárt. A kisbirtokos hagymakertész más ember és más szerep: mindenekelőtt egyik sem törzsökös gazda. Nincs ősi telek, mely kötné a vállalkozását és az elhatározásait. Nincs tanya és egyetlen összefüggő birtoktest. Mind zsellér ősök ivadéka, s 46
