Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom szerkezete - V. Osztályrétegződés. Rendi társadalom — Osztálytársadalom — A polgárság — A munkásság — A kispolgárság — Paraszt szigetek

az egész társadalomra kiterjedően betöltötte, de már a gazdasági és kulturális élet vezetését nem tartotta kezében. Makó gazdasági kultúrája csaknem egészében paraszti és polgári eredetű. A hagymakultúra zsellérek műve, az exportkereskedelem a zsidóságé, a szántóföldi termelés fejlettebb formái a telkesgazdáké, az ipar egyes ágai paraszteredetűek, a többiek pedig polgáriak. A város szellemi kultúrája nem is jutott túl a rendi határokon, egészen a legutóbbi időkig. Az egyes rétegek a maguk autonóm kultúrájával éltek, s a dzsentrit kivéve nem is jutottak el arra a fokra, amelyen általános érvényű kultúrteljesítményt produkálhattak volna. A város építészete például esetleges és felemás formákat eredményezvén mesterség maradt, melyet részben parasztrendű, részben polgári építőmesterek folytattak. Tisztultabb formák : a parasztházak és a református egyház építményei, továbbá a vármegye XIX. század eleji neoklasszikus épülete. A PARASZTSÁG tökéletesen úgy, mint a legszigorúbb rendi időkben a nyerstermelés szerepére szorul: emberi és dologi javakkal szolgálja a társadalom életét. Ezen túlmenően a fölsőbb rétegek felé szóhoz sem jutott. Befelé azonban a szerep minden mostohasága ellenére eleven, szerves kultúréletet teremt, amely csak nagyon távoli utakon közlekedik a felső rend kultúrájában. POLGÁRI REND nem létezett Makón. A város hajdani polgárjoga már csak múló emlékként élt a múlt századi lakosok tudatában, az élő polgári elem pedig ebben az időben már nem rendi csoport, hanem a rendi közösségekből kiemelkedő szabad polgárság, előhírnöke az osztálytársadalomnak. Részben parasztrendű iparos és kereskedő ősök, részben a kereskedő zsidóság adták az első polgári famíliákat. 1860-ban néhány vállalkozó szellemű zsidó kereskedő kezdeményezésére indult meg a hagymaexport, s ugyanebben az időben létesültek malom-, tégla- és egyéb iparágak, ami egyet jelentett polgári családok elindulásával és gyarapodásával. AZ OSZTÁLYTÁRSADALOM a század utolsó negyedében köszöntött be 20—30 évvel azután, hogy a kialakulását előidéző okok előálltak. A várossá fejlődés második nemzedéke már sokat levetkőzött a rendi szigorúságból és egészen más törvények szerint élt és közlekedett egymással, mint elődje. Napjaink valósága pedig a rendi osztottság teljes eltűnését mutatja. Makón a rendiség felbomlása s az egynemű polgári társadalom jelentkezése tipikusan jellemző tényekben öltött testet. Egy-egy szerep kizárólagos birtoklása vagy kizárólagos vállalása fokozatos, de látható átmenettel elveszti indokoltságát, és átengedi helyét a társadalmi cselekvések teljességére formált igénynek. A társadalmi élet egyes tájai példásan mutatják az inneni átalakulást. A POLITIKAI ÉLET általánossá vált. A politikai vezetésben a dzsentri már csak első a több egyenlő közt, s mellette mind nagyobb arányban részesednek a többi osztályok is. Van polgári párt, mely akkor keletkezett, amikor a mezővárosi társadalom egészében megindult a polgárosodás felé, s a nemességből kerültek ki olyan egyéniségek, akik fölismerték a rendi határokon túl való társadalomépítő föladatokat. Legfőbb kifejezője a város polgárosodó és demokratizálódó fejlődésének a Kossuth-párt (Justh Gyula alapította 1880-ban), melynek zömét kezdettől fogva a parasztság adta, s a függetlenségi harcok jelszavai mögött a saját emancipálódásáért is küzdött. A város politikai életének fő tényezője a Kossuth-párt, képviselője 30 éven keresztül Justh Gyula. A háború után megújuló kisgazda mozgalmakban is érvényre jut a parasztság politikai igénye. Mind a Nagyatádi, mind pedig a Gál Gasz41