Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom szerkezete - IV. A család. A család szerepköre — Családformák — Egy család életrajza

mekek házasodásukkal kiválnak a szülők családjából, azonban több vonatkozásban továbbra is erős kötelékek fűzik egybe a szülőket és gyermekeket. A földbirtok közössége elszakíthatatlan kapcsolatot létesít szülők és gyermekek között, a tanyák közössége pedig e kapcsolatokat konkrét eleven érintkezéssé teszi. Funkcióiban ez a családalkat szűkebb, mint a nagycsalád, amennyiben a család három mezővárosi funkciója közül egyet sem tölt be kizárólagosan. A polgári család a modern individualista magánjog keretezte társadalmi csoport, a mezőváros társadalmában a kevesebb számú és újabb családalkat. Mezőgazdasági foglalkozásúak minden polgárosodásuk ellenére sem valósíthatják meg a családnak ezt a formáját. Gazdasági funkciójában a háztartási munka az egyedüli szerepe a polgári családnak, holott a mezőgazdasági termelés munkái tökéletesen egybefolynak a háztartási munkákkal. A polgári család a fogyasztásnak termeléstől differenciálódott funkciószerepére van berendezkedve, míg az őstermelői foglalkozásoknál a fogyasztás nagymértékben egybefolyik a termeléssel. Nevelő szerepében csak a nevelés kezdő szakára korlátozza magát a polgári család, holott földművelők között — míg a fölnőtt korig terjedő iskolai nevelés és szakművelés meg nem valósul — a családnak kell ellátni a nevelés és művelés szerepét, nemcsak a kezdőszakon, hanem a fejlődés legkritikusabb szakában is. A társas érintkezések tekintetében pedig az a helyzet, hogy míg a polgári család alkatánál fogva csak részben vállalkozik erre a szerepre, addig a mezőváros atomizált társadalmában a családi egységnek ezt a szerepet is be kell töltenie. EGY CSALÁD ÉLETE, mely a város újabb korában folyt le, minden elvi magyarázatnál jobban világítja meg a családi szervezet sorsát, az ezerféleképpen bomló és alakuló mezővárosi társadalomban. Az ős, aki az 1840-es években született, a paraszt nagycsalád keretei közt nőtt fel éppen abban az időben, amikor a család tanyát épített az addig puszta tanyaföldön. Tíz esztendős lehetett, amikor a tanyára kivitték, a tanya pedig 10—15 esztendeje létezett. Idősebb testvérei ott tartózkodtak kinn kezdettől fogva — a legidősebb feleségével és kisgyermekével — azonban a család feje és a gazdaság irányítója teljes, korlátlan hatalommal a városban lakó apja volt. Otthon a két lánytestvér és a két szülő maradt, ám az apa gyakorta kijárt a tanyára, irányítani a fontosabb munkákat, egyébként pedig fölügyelni. A gyermekek ilyen látogatáskor kézcsókkal fogadták, a menye kenyérrel és szalonnával kínálta, ha pedig éjszakára is kinnmaradt, úgy a lábát mosta meg. Rettenetes szigorral bánt a gyermekekkel, s ki nem fogyott a parancsból. így nőtt fel a mai nemzedék nagyapja, s megnősülvén is több éven keresztül állott apai hatalom alatt. A patriarcha halála után lett önálló, s még 15 esztendeig maradt a tanyán. Ezalatt kis házat tartott fönn a városban, melyet az önállósodását követő évben vett. Ő már nem volt patriarcha, a paraszt kiscsalád feje volt, s gyermekei megházasodván sorra kikerültek hatalma alól s ő maga utolsó gyermekének önállósítása után, véglegesen a városba költözött. A család, amelynek feje volt, csak terjedelemben különbözött apja családjától, de nem szervezetben és a vezetés elveiben. Zökkenő nélkül működő munkaszervezet volt, amely az erősen önellátó gazdaság minden munkáját elvégezte. Kilenc gyermeke volt — édesapjának 13 —, minden munkakör megkapta a maga munkását. A vezetés szigorú és ellentmondást nem tűrő volt, s a gyermekek a családfő tudta és beleegyezése nélkül semmit sem tehettek. Ha kitudódott valami tiltott dolog, a legszigorúbb büntetés járt érte. A régebbi nagycsaládi egybetartozásnak annyi emlékezete és hatása maradt, hogy az önállósí39