Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom szerkezete - IV. A család. A család szerepköre — Családformák — Egy család életrajza

termelésből: a nők egyrészt a háztartási munkára szorítkoznak, úgy amint azelőtt csak a városi foglalkozások és csoportok körében volt, a gyermekek pedig az iskolai foglalkozásokra. Kivételt csak azok a proletárok képeznek, akiknél a kényszerűség a nőknek és gyermekeknek egyébként férfi munkaszerepeket is juttat. Makó társadalmában a nők térfoglalása a számukra új munkaszerepekben általában nem nagymérvű, és csak a mezőgazdaságon kívüli munkakörökben új probléma. Orvosnők, hivatali kezelőnők, gépírónők, tanár- és tanítónők, elárusító- és varrónők, kicsinynek mondható csoportja olyan munkaköröket hoz előtérbe, amelyek háztartásokon kívül elvégezve is kizáróan női szerepek. A két ok és következményei azt eredményezték, hogy a családnak, mint gazdasági egységnek funkciószerepe jelentékenyen összezsugorodott, azonban távolról sem szűnt meg. A családi nevelés funkciója a gazdaságiéhoz hasonlóan változott, szűkült, de ugyancsak hasonlóan megmaradt. Mindazon csoportok körében, amelyek vagy nélkülözték vagy csak rövid időn keresztül vehették igénybe az iskolai nevelést, óriási fontosságúvá vált a családi nevelés. Ilyen volt pedig elsősorban a parasztság első nemzedéke, de hasonlóan az ipari és kereskedői kispolgárság első nemzedéke is. Ezekben a csoportokban a nevelésnek túlnyomó részét sokszor teljességét a család látta el. Az iskolarendszer kiépülése egyrészt, másrészt pedig a gyermekek viszonylagos megfogyatkozása, a gyakori egyke, a család nevelői szerepét a réginek kicsiny hányadára csökkentette. A család különböző osztályai körében különböző mértékben meglevő szervezet szerepcsökkenése minden csoportra kiterjedően általános. Makó újkorának első nemzedéke még nagyrészben a rendi korszaktól örökölt közösségek keretei között él, a társas érintkezés is a családi közösség mellett sok egyéb közösség kereteiben folyt. A társadalmi érintkezéseknek mindenesetre azonban a család volt elsőrendű szerve és e tekintetben nem volt különbség parasztság és dzsentri vagy polgárság között. A város társadalmának individualizálódó fejlődése azonban szétbomlasztotta általában a közösségeket és a családi egységet is megnyirbálta. így állott elő az a helyzet, hogy a társadalmi érintkezések szervéül csaknem egyedül a család maradt meg. A mezőváros atomizált társadalmában a család a menedéke a társas érintkezéseknek, s a társaságok és egyesületek is a családi egységeknek laza szövedékei. Az érintkezések vonatkozásában való szerepnövekedés legnagyobb mértékű a parasztság körében és legkisebb a polgárságnál. A makói mezővárosi társadalom fejlődésének abban a szakaszában, amelyet jelen társadalomrajz felölel, három családformát produkált: a paraszt nagycsalád, a paraszt kiscsalád és a polgári család különböző kiterjedésű és különböző funkciószerepű csoportját. A paraszt nagycsalád az élő ősnek minden leszármazottját magában foglalta, tekintet nélkül arra, hogy a leszármazók alapítottak-e újabb családot vagy nem. Teljesen hasonlatos a család a római famíliához: szétbomlása csak a családfő halálával következett be. Előbb csak a férjhezmenő lányok váltak ki belőle, de egyúttal férjük családja fogadta be őket. Ez a családforma már a parasztság első nemzedékében teljesen széthullott alkotóegységeire. Kiterjedéséhez mérten szerepe is igen kiterjedt volt. Mint termelőcsoport szervezett egységbe foglalta a mezőgazdasági termelés minden mozzanatát; a női és gyermekmunka teljes harmóniában illeszkedett a férfi szerepekhez. A nevelés funkcióit teljesen a család szerepe foglalta magában, és egy bizonyos módon el is végezte. A társas érintkezésekben a kapcsolatok egyéb formái mellett az első helyet foglalta el. A paraszt kiscsalád már nem foglalja magában a felnőtt gyermekeket. A gyer38