Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom szerkezete - III. Nemzedékek. A nemzedékek társadalmi problémája — A makói társadalom nemzedékviszonyai — Első nemzedék — Második nemzedék — Harmadik nemzedék

böző rétegei különbözőképpen polgárosodnak. A vagyonosabbak egy része már ebben a nemzedékben polgári szintre fut, és betagolódik a polgárság egységesedő osztályába. A kisebb birtokúak közül szintén számosan kimozdulnak elődeik állapotából és a kisgazdák félpolgári szintjére kerülnek. A földtelenek jórésze a hagymatermelés révén a kisgazdákéhoz hasonló átalakuláson megy keresztül, egy részük pedig osztályharcos proletárrá fejlődik, s csak egy kis rész marad tovább is a paraszt—zsellér zárt világában. A második generáció parasztsága a város társadalmának a legváltozóbb nemzedéke. Indulása idején még paraszti és falusi társadalmat látott maga körül, letűntében az új, városivá és polgárivá fejlődő világnak a képét szemlélheti. Ez volt a forduló igazi „forduló" nemzedéke. A HARMADIK NEMZEDÉK, ma még az indulásnál tart, de már indulásában is az új rend képét mutatja. A társadalmi élet némely pontján már jelentékeny egyéniségekkel szerepel, máshol viszont még hírmondója sincsen. Az első nemzedék nemességének és a második nemzedék dzsentrijének harmadik generációbeli utódja nem sokban különbözik elődeitől. Legfőbb különbség, hogy az első nemzedékben meginduló polgáriasodás ebben a generációban csaknem teljessé lesz. Egyéb dolgokban hű követője az előzőknek. Nagyon kismérvű kiszélesedést leszámítva törekvései éppoly szűk körre korlátozódnak, mint elődjeié. Ennek a nemzedéknek a szemléletében is a politikai és közigazgatási vezetés s a gazdasági pályák díszesebb fajtái állnak előtérben. Ez a nemzedék is, mint előzői, érzéketlen marad a város társadalmának gyökeres átalakulása, a parasztság és munkásság emancipálódására irányuló törekvések iránt. A polgárság harmadik nemzedéke szoros egységbe foglal paraszt, proletár, zsidó és dzsentri utódokat. Az induló nemzedék legnagyobb tette: eddig ismeretlen osztályegységet teremt régi osztályromokon. Sok meddő formalizmus (bajtársi egyesületek), sok fölösleges alkalmazkodás mellett (reformnemzedék) és sok felekezeti él ellenére van még egy értékes jellemvonása e generációnak: kezd kiszabadulni előzőinek gazdasági és társadalmi illúzióiból. Egységes nemzedékmozgalommá azonban még nem nőtt a polgári fiatalság társadalmi szereplése. Amit a tömegesnek látszó mozgalmak mutatnak, azok legtöbbnyire rövidéletű pszihózisok, az értéktermelés elkerülhetetlen kísérő jelenségei. A nemzedék java kis körben, vagy magánosan dolgozva készíti elő e generáció életművét. A proletár ifjúság az osztályöntudatban második, de a proletárságban már harmadik generáció. E nemzedék legjava osztályharcos küzdelemben igyekszik szerepét jól betölteni, és a küzdelem művelt és harcos egyéniségeket nevel soraiból. Egyet azonban még csak kilátásba sem tud helyezni ez a proletár nemzedék, azt nevezetesen, hogy osztálytörekvéseiben fölismerje a konkrét makói és magyar viszonyokat, és ehhez mérje a küzdelem célkitűzéseit és céljait. Néhányan vannak csak — elsősorban hagymakertészek — akik minden dogma mellett fölimerik a társadalom eleven helybeli tényeit, és törekvéseikben ezekhez igazodnak. A parasztság harmadik nemzedéke sok paraszt jellemvonást teljesen elhagyott és sokat átalakított. Akik elhagyták a paraszt kereteket, azok megtagadnak minden közösséget a parasztsággal, de nem tudják többé parasztnak magukat azok sem, akik részben vagy egészben a paraszt hagyományok kötöttségében élnek. A gazdák fiataljai az ifjú gazdák egyesületébe tömörülnek és kisgazda vagy gazdaifjaknak nevezik őket, a hagymás kisbirtokosok és zsellérek fiataljait pedig kertész ifjaknak vagy ifjú hagymásoknak. A proletár öntudatú ifjú zsellér munkásnak, proletárnak érzi magát és nem parasztnak többé. Ez a nemzedék valóban kilátásba helyezi a paraszt-társadalmi tartomány teljes likvidálását. 36