Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom szerkezete - III. Nemzedékek. A nemzedékek társadalmi problémája — A makói társadalom nemzedékviszonyai — Első nemzedék — Második nemzedék — Harmadik nemzedék

mint a betyárok menedéhelyét. Ezt az alföldi birtok- és települési viszonyok mellett igen célszerű és sok tekintetben páratlan megoldást: a tanyarendszert egészében a parasztság fejlesztette ki. S a parasztság teremtette meg a világhírűvé lett hagymakultúrát is, melynek lehetőségét egyedül Szirbik Miklós, a református eklézsia lelkipásztora ismerte fel, és szorgalmasan biztatta híveit termelésére. A makói nemesség első nemzedékének legfőbb jellemzője a rendi elzárkózás további fenntartása, s a társadalmi folyamatok egy részére: a politikai és közigazgatási vezetésre való szorítkozás. Mind a gazdasági, mind a kulturális termelés legnagyobb részéből csaknem teljesen kimaradt ez a generáció. A polgárság első nemzedéke kicsiny számú, és a többi osztályokhoz képest jelentéktelen volt; nem érkezett arra, hogy jellegzetes polgári kultúrát teremtsen; minden energiáját a föltáruló gazdasági lehetőségek kötötték le. A romantika s a biedermeier korszakai kiestek Makó fejlődéséből. Az első polgári nemzedék tagjaihoz sorolhatók a mai polgári zsidó családok ősei. A zsidóság első nemzedéke kizárólagosan a gazdasági érvényesülés kiharcolására vetette magát, kizárólagosabban, mint a magyar polgárság. A hagymakivitelnek (Montag, Mandl, Iritz, Strauss stb. családok), a malomiparnak (Landesmann, Zeitler) és minden nagyipari és kereskedői vállalkozásnak ez a nemzedék vetette meg az alapját. A vagyonosság tudata volt a polgári öntudat egyetlen határozott eleme. Ez a tudat azonban hiányzott a polgárságnak másik eleméből» a kulturális termelés polgárságából. Nem saját csoportjának az öntudata jellemzi a polgárság első nemzedékét, hanem szigorú alkalmazkodás a nemességhez. Ez a nemzedék nem ismert soraiban földművelő parasztot, az első parasztnemzedék még zárt csoportban haladt a felemelkedés felé. A város struktúrájára későbbi alakulásában legnagyobb hatású volt a parasztság nemzedékváltása, illetve a parasztság első nemzedékének különleges karaktere. A parasztság első nemzedéke osztályának társadalmi tényeit tekintve még nem különbözött a megelőző rendi korszaktól, annál inkább változtak azonban társadalmi életfeltételei. Az embereket és javakat termelő szerep tökéletes betanultságával indul az új korszaknak küzdelmeibe, holott a jogi és a gazdasági föltételek ekkor már gyökeresen megváltoztak. Ez az eltolódás azt eredményezte, hogy a megelőző szinthez képest óriási emelkedést tett a parasztság. A gazdasági megerősödés tényei Makón kivált szembeszökőek. Ez a nemzedék teremtette meg a tanyarendszer mai alakját, a szántóföldi termelés általános bevezetését, a hagyma és zöldségtermelés kertészeti kultúrájának az alapjait, nemkülönben az állattenyésztés fejlettebb formáit. A hagymatermelés elsősorban a zsellérek termelési ága volt, kiváló jövedelmezősége a zselléreket emelte föl a proletár szintről a telkesgazdák szintjéhez csaknem hasonló nívóra. A parasztság első nemzedékének osztályhatárai még mit sem változtak, de társadalmi szerepéhez és hagyományos életszintjéhez képest rendkívüli és fölös gazdasági erői határváltozások bekövetkeztét ígérték a következő nemzedéknek. A MÁSODIK NEMZEDÉKBEN a nemesség további szerepcsökkenése s a feltörő osztályok további gyarapodása következett be. A nemesség második generációja nagyjából teljes mértékben az első útjain haladt: a növekedő jelentőségű gazdasági és kuturális termelés fejlődő ágaival szemben továbbra is fenntartja elzárkózottságát és teljes értetlenséggel szemléli a parasztság emelkedését. Közülük mégis kimagaslik két egyéniség, akik értették a sorsot, mely felemelte őket. JuSth Gyula és Návay Lajos volt a nemesség egyre süllyedő második nemzedékének két kiemelkedő egyénisége. Justh Gyula a „bomlott korszak nagy bomlasztója" az egyetlen nemcsak a makói, hanem az egész magyar nemesség politikusai közül, aki a Kossuth-párt függetlenségi harcaiban az alföldi parasztság 34