Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)
A makói társadalom szerkezete - III. Nemzedékek. A nemzedékek társadalmi problémája — A makói társadalom nemzedékviszonyai — Első nemzedék — Második nemzedék — Harmadik nemzedék
A társadalomrajzi szemlélet előtt rendre felsorakoznak egy-egy társadalom csoportjainak belső szerkezeti kérdései és nemzedékharcai, mindent összevéve pedig feltárul az illető társadalom időbeli korcsoportok szerint való szerkezete. A MAKÓI TÁRSADALOM nemzedék viszonyait a XIX. század közepének nagyhatású változásai határozták meg. Erre az időre (1860—70) esik az úrbérváltság, a legelők felosztása, a kiviteli termelés megindulása (hagyma), a kapitalista termelési rend kifejlődése, és egy felszínen liberális politikai és társadalmi fejlődés beköszönte. Mindezek az okok együttesen azt eredményezték, hogy a 60-as években felnövő korcsoport az előző korosztálytól különböző egységes szerepet betöltő társadalmi csoporttá: nemzedékké alakult. Makó újabbkori fejlődésének nemzedékei az 1860-as esztendőktől indulnak. Ez a generáció tette meg a falusi keretekből való kiemelkedésnek első határozott lépését. Ezért első nemzedék a város újabbkori fejlődésében. Ennek a generációnak mindhárom rendje, illetve osztálya nemzedékteremtő, gyökeres átalakuláson ment keresztül: a nemesség kisded csoportja a kiegyezés táján kezd a polgáribb fejlődés irányába fordulni a polgárság ekkor kezdett egyáltalán kialakulni, s a parasztság ez időben indul el a fölemelkedés útján. Az első nemzedék a város erőteljes és zavartalan fejlődésének az ideje. A századvég jubileumi ünnepségei ennek a nemzedéknek voltak önelégült záróünnepei. Az új század új nemzedéket indít el az elsőnek az útjain. Alig észrevehető átmenettel váltja fel Makón mindhárom osztály második nemzedéke az elsőt. Ez a második generáció tette meg az elsőnek fejlődés-irányában a következő lépést. A nemesség dzsentrivé polgárosodott, a polgárság erőteljesen gyarapodott, a parasztság pedig a gazdasági lehetőségek birtokában a társadalmi felemelkedés hosszú és nehéz útjára lépett. Ez a második nemzedék első évtizedében a „boldog békevilág" korát élte és hihette, hogy minden a legjobb úton halad. Ám legnagyobb élménye ennek a generációnak a háború és az összeomlás volt, és az szabta meg kiterjedését is. Minden háborút ért egyén ehhez a generációhoz tartozik, s a mai vezetők nagyrészt még ennek a nemzedéknek a tagjai. A háború utáni, a harmadik generáció azokkal a fiatalokkal indult, akik még gyermekfővel érték meg a háborút és az összeomlást. A harmadik nemzedék szereplésének kezdete 1930-ra tehető, azóta tűnnek fel e generáció tagjai a társadalmi élet különböző frontjain és egyre sokasodnak. Ez a nemzedék a két előző által megfutott fejlődésnek már minden következményét ígéri. A dzsentri utóda minden ízében a polgárság elitje lesz, a birtokos parasztság fiataljai nagyrészben polgári ideálokat követnek, s a polgárság egyetemes és polárisán osztott osztállyá szélesedik. AZ ELSŐ NEMZEDÉK immár a történelemé, azonban alapja lévén a következő generációnak, a jelen társadalomrajza nem lenne teljes jellemvonásainak felidézése nélkül. A nemesség első nemzedéke az egyetlen csoport, mely az előzőkhöz képest lefelé hajló vonalat mutat. Az előző, számos értéket termelő generációnak, a reformkor nagy nemzedékének utóda semmit sem fogott fel az előálló új helyzet kényszerűségeiből, és egyetlen erőteljes akcióval sem nyúlt bele a társadalom alakításába. Egy bizonyos szűk körre szorítkozó vezető szerepéhez görcsösen ragaszkodva egyetlen kezdeményező és irányító lépésre sem volt képes a társadalmi élet mindegyre jelentékenyebb új területein. A gazdasági élet nagyvonalú föllendülése inkább a nemesség ellenére vagy teljes közönye mellett történt, semmint közreműködésével. Ma alig fölfogható meg nem értéssel nézte pl. a tanyák kialakulását; 1856-ban az akkori megyefőnök, Bonyhádi közbiztonsági szempontból el akarta pusztítatni a tanyákat 3 33
