Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom szerkezete - II. Területi csoportok. Területi összefüggés — Makó területi szerkezete — Városrészek — Tanyák

egyetlen falusi közösségből, mert amiként gazdasági alapjaiban, azonképp társadalmi vonatkozásban is határa van a falusi közösség kiterjedésének. A falu kiterjedését a gazdaság oldaláról a naponkénti közlekedéssel elérhető földek határa szabja meg, a társadalom oldaláról pedig az egyénenkénti közvetlen és konkrét érintkezés határa. Ha különleges történeti sors e határokat meghaladó tömeget sodor egybe, gazdasági téren előállanak a tanyák, társadalmi vonatkozásban pedig a falusi egységekbe való elkülönülés, s az illető község egészében nem falu többé, hanem mezőváros. Makó faluösszetevői közül Szentlőrinc az, mely egyfelől a város egész képét legjobban meghatározza, másfelől napjainkig a legjobban elhatárolható jellegzetes városrész. Szentlőrinc a reformátusok községe, s a hagymatermelés ősi fészke. Szoros egységét biztosította a felekezeti egybetartozás s a közös történeti múlt. Idők folyamán kiterjedt a város egész délkeleti részére és ezzel párhuzamosan mindinkább vesztett falusi zártságából. A múlt század végéig azonban szabályszerű parasztközség volt, mely a parasztrend társadalmi funkcióit teljesítette. Utcanevei a parasztszemlélet és a szerves fejlődés ékes jellemzői: Nagy Györgyök utcája, Borka, Fekete, Szappanos Kiss János utcája, Kukorica, Paprika, Kolbász, Kígyó utcák voltak a legjellemzőbb nevek, legtöbbjét azóta országos és helyi nagyságok neveire keresztelték át. Buják, a katolikusok faluja e minőségében Szentlőrinc mellett a paraszt falunak egy másik változatát képviselte. Fejlődése teljesen párhuzamos Szentlőrincével s még abban is egyezik vele, hogy kifejlesztett egy különös kertészeti ágat: a tormatermelést, hasonlóan a szentlőrinci hagyma és zöldség kultúrához. Utcanevei a református és katolikus parasztság különös eltérésére mutatnak: míg a református falusi közösség közismert egyének, családok, s a mezőgazdasági termelés termékeinek nevén nevezte utcáit, addig a katolikus rész erőteljesebb vallási, illetve egyházi életének megfelelően, előszeretettel ajánlotta utcáit és tereit szentjeinek. Szent Anna, Szent Gellért, Szent Háromság utcák, Szent János és Szent István terek a katolikus parasztság fokozott égfelé fordulásának bizonyságai. A két törzsök falu csakhamar oly nagyra növekedett, hogy adott keretei szűknek bizonyultak. így jött létre a város északi részén a két városrészből való kitelepüléssel egy harmadik: Újváros, mely azonban már újabb keleténél fogva is kezdetben sem volt olyan zárt falusi közösség mint anyafaluh A két felekezethez tartozók kez dettől fogva vegyültem telepedlek, kérőbb pedig csak fokozódott a keverdés. Társadalmi funciöjában azonban Újváros is változatlanul a parasztfalu alkatát képviselte. Utcaneveiben is változatlanul a belső fejlődés, a zárt parasztvilág és a tarsadalmi szerep jegyei ütköznek ki: a Víg úr utcája, Alma, Paradicsom, Pacsirta, Zöldfa, Bárány, Szekfű és Búza utcák nagyrészt még ma is meglevő utcanevek. A város negyedik faluösszetevője a Kis- és Nagyorosz utcákból álló Oroszrész, mely orosz és román telepítésekből származott s e közös származás, nemkülönben a felekezeti (görögkatolikus) egybetartozás e városrésznek is falusi egységet biztosított. A féltékenyen őrzött területi elhatárolódás csak külső kifejezése volt a sokáig szigorúan fönntartott felekezeti és nemzetiségi különbözésnek. Társadalmi funkcióját tekintve azonban az Oroszrész is parasztfalu volt, s a bujáki és szentlőrinci részek termelési specializálódásához hasonlóan, itt is egy különleges termelési ág fejlődött ki: a juhtenyésztés és a vele kapcsolatos tej-, bőr- és irhafeldolgozás. A négy azonos szerepű területi csoport csak egyéni jegyekben különbözött egymástól. A változás éppen ezeket az egyéni eltéréseket kisebbítette meg s ennek következménye, hogy ma a négy volt faluszerű közösség egyetlen területi csoporttá, egyetlen városövvé olvad össze. Egységes paraszti városövet alkotnának e területek, ha a változás jelenségei között elsőrendben ott nem állana a parasztság egyre erősö29