Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom szerkezete - II. Területi csoportok. Területi összefüggés — Makó területi szerkezete — Városrészek — Tanyák

rendje legélesebb határvonalakat mutatott a múlt század közepén: a rendiség utolsó évtizedében és a családi közösség alapján álló tanyák egységes kifejlődésének idején. Ebben az időben nyolc határozottan elkülönödő területi csoportból állott a város: 1. Központ, mely a város régebbi, megyeközpontot jelölő értelmében nemesi város volt, és máig Makó városi fejlődésének magva maradt. 2. Szentlőrinc, a reformátusok parasztközsége. 3. Buják, a katolikusok parasztközsége. 4. Újváros, Szentlőrinc és Buják népfölöslegéből telepített vegyes felekezetű újabb parasztközség. 5. Oroszrész. 6. A zsidók Gettója. 7. Cigánybécs. 8. A tanyák, mint a mezőgazdasági termelés különleges színtere és a mezőgazdasági dolgozók ideiglenes lakóhelye. A vázolt területi szerkezet a társadalom gyökeres átalakulása következtében jelentékeny változáson ment keresztül. Az átalakulásnak területi vonatkozásban két jelentős következménye, hogy a fejlődő mezővárosi társadalom új, többé már nem falusi városrészeket teremtett, és hogy a különálló városrészek fölött egyre erőteljesebb a város egyetemes, de tagozott egysége. A fejlődés során kialakuló új városrészek közül legrégibb a keleti vizenyős részén elterülő Honvéd, melyet a szabadságharc után osztottak ki, nagyrészt a volt honvédeknek, de mindenképpen a földtelen szelléreknek. E tisztán proletárnegyed előállta már városi vonást rajzol Makó társadalmának arculatára: egy munkaalkalmat nyújtó falunál nagyobb, város irányában fejlődő mezővárosra támaszkodva jöhetett csak létre külön zsellér városrész. Ugyanez az ok magyarázza a város nyugati részének két zsellérnegyede: a század elején létesült Munkásházak és a világháború utáni Vertántelep kialakulását. A mezőváros szétbomló és a bomlás eredményeképp egységesülő társadalma területi elhelyezkedésében is egységesülést mutat. Buják, Szentlőrinc, Újváros és az Oroszrész jobbára felekezeti különbségeken alapuló elhatároltsága lassan elveszti jelentőségét, s hasonló sorsra jut a többi városrész is. De mint ahogy a nemesi és paraszti rend romjain egy egységes polgári társadalomnak a nyomai tünedeznek fel, aképpen mutatkoznak a város különálló területi csoportjainak elmosodó határai felett egy új területi rendnek a körvonalai. Makó társadalmának városi magva mindenkor a nemesi város, a Központ volt. Ez a rész egyre növekedvén, ma a városi minőséget legjobban megközelítő területi csoportja Makónak. Sugarasan kifelé haladva a régi parasztközségek egységes öve adja a másodosztályú városrészt, s végül a külváros proletár telepeinek lapályos, vizenyős része alkotja a harmadosztályú városterületet. Egyetlen területrész maradt meg változatlan különállásban, mely továbbra is különleges szerepet tölt be: a tanyák. A VÁROSRÉSZEK között, melyekből a város területi szerkezete összetevődik, kimagasló jelentőségű a városmag: a Központ. Hajdan ez volt a nemesi város, 1836ban még kizárólag középületek és a 35 nemes família házai állottak területén. Jellemző utcanevei még ebből az időből származnak: Főtér, Megyeház, Szép és Úri utcák. A Központ napjainkra a polgárság városrészévé szélesedett és ilyen minőségben a város elsőosztályú területi csoportja, mint ahogy lakói is a város társadalmának felső osztályához tartoznak. Teljesen kikövezett utcák, nagyrészt fedett csatornák, vízvezeték, villany és távi ró vezeték, emeletes házak (fürdőszobával és egyéb kényelemmel ellátott lakásokkal) adják a belváros külső képét. Jellemző továbbá, hogy az összes közhivatalok, közintézmények a belváros területén vannak, kivételt csak a templomok jelentenek, amelyek mind a régebbi parasztközségek centrumaiban épültek. A mezővárosi társadalom, fejlődésének már korábbi szakaszában sem állhatott 28