Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom szerkezete - I. A mezővárosi társadalom. A mezőváros — A falu öröksége — Átalakulás — Egyéniség és közösség — A város előképe

Az első osztály — egyben az egyik pólus — a teljes polgári szint. Jellemzi az életberendezés városi nívója és a vezetés a többi osztályok előtt. Dzsentri, zsidóság és birtokos parasztság csak elmosódó színei a polgári egységnek. A másik pólus a proletariátus. Jellemzi a polgári életnívó teljes hiánya, élete magán viseli az állandó szükség bélyegét, pedig törekvéseiben és ideáljaiban ez az osztály is a polgári szintet igényli. Különböző származású csoportjai egyrészt az egységesítő, polgári szint teljes hiánya, másrészt az öntudatosság különböző mértéke folytán lényeges eltérést mutatnak. A parasztproletariátus egyik része még nem érkezett el az öntudatosság fokára, törekvései nem haladják túl a múlt századi zsellér világát. Másik része azonban öntudatosuk és vagy az osztályharcos küzdelem vagy a rajongó szektába és az egykébe való menekülés lesz fölfelé törekvésének az útja. A két pólus közé eső réteg a mezőváros átalakuló társadalmában nem intézhető el az átmenet megjelölésével. A mezőváros sajátos körülményei között a polgári társadalom jellemző kettős tagoltsága nem juthat végső kifejlésig. Igazán független és vagyonos ipari vagy kereskedelmi egzistencia nincs Makón s ami hasonló polgári status létezik, az is kicsinykörű. A másik oldalon pedig nem merő esetlegességekre utalt proletariátus a munkásosztály sem, mert a kicsiny ház és föld, továbbá a hagymatermelés révén biztosabb a helyzete, mint a városi proletároké. A mezővárosi társadalomnak ma legjelentékenyebb és legszámottevőbb rétege a kispolgárság. Jellemző osztály a kispolgárság Makón úgy is, mint a polgár—munkás pólusok közé eső félig polgári állomány és úgy is, mint a primitív civilizációs keretekből kiemelkedő félig polgárosult csoport. A kétirányú átmenetiségnek tökéletes megtestesítője a kisgazda: nem polgár és nem proletár, hanem kisegzisztencia, civilizáltsága nem gátlástalan fölemelkedés korábbi szintjéről, sem szigorú paraszti életrend, hanem sajátosan átmeneti kultúrfok. A kispolgárság egészében tarka és mozgalmas csoportja Makó társadalmának. A paraszt és zsidó eredet színei s a gazdasági alap földművelő, ipari és kereskedelmi változatai — melyek egyben történeti előzményeket is jelentenek — nyugtalan és változó karaktert adnak ennek az osztálynak. Sem megállapodott osztálykerete, sem kialakult civilizáltsága nem fejlődött ki, úgy változik, alakul és ebben a pillanatban minden megfogható, állandó karakter nélkül él ez az osztály, akárcsak maga a mezőváros. A múlt szigorú rendjéhez viszonyítva a teljes bomlás és széthullás jellemzi a mezőváros egész összetételét. A régi csoportok széthullóban vannak s a kialakuló új formák határozatlanok még. Lazulás jellemzi nemcsak az osztályrétegződést, hanem a felekezeti, területi és egyéb különleges csoportosulásokat is. A rendi társadalom idejében általános és éles különbséget jelentett a felekezeti hovatartozás. Ma ez is egyre szűkebb térre szorul és egyre halványodik. Egy századdal ezelőtt a területi csoportosulás szinte három külön községet formált a városból s ma már csak romokban áll ez is, átengedvén helyét az egységes városközösség kialakulásának. EGYÉNISÉG ÉS KÖZÖSSÉG. Az a társadalom, mely csak egy vékony rétegével vett részt a nemzeti fejlődésben, nem járhatta meg a szellemi és társadalmi életnek olyan fejlődési fokait, mint amelyeken kifejlett társadalmak keresztülmentek. És ha mégis megjárja, jóval később érkezik el egy-egy fokra, talán éppen olyankor, amikor az egyén válik a társadalom alapsejtjévé, és a csoportok normái és hagyományai mellett az egyéni erő és szándék is társadalomformáló erővé lesz. A polgárság, kialakulásának e tényével tette meg ezt az utat. Létrejövetele és gyarapodása jelenti az individualizmus terjedő uralmát, hiszen éppen az egyéni felszabadulás teszi lehe23