Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom szerkezete - I. A mezővárosi társadalom. A mezőváros — A falu öröksége — Átalakulás — Egyéniség és közösség — A város előképe

tővé a különböző rétegek polgárosodását. A csoportok lazulása s az egyéniesedés folyamata különböző módon és különböző jelentőséggel folyik le az egyes osztályokon belül. Azonban bizonyos, hogy a nemesség és polgárság individualizálódása önmagában aligha változtatta volna meg a társadalom képét. Igazán gyökeres szerkezeti átalakulását a parasztság egyéniesedése idézte elő. A parasztság előző korszakában a rendiség meghatározó ereje oly nagy mértékben uniformizálta a magatartásokat, hogy az egyéni erők alig jutottak társadalmi szerephez. A földművelő mesterségnek általánosan kötelező ereje volt, a paraszti társadalom nem ismerte a pályaválasztást, a foglalkozásbeli egyéniesedést, de még a földművelői munkakörön belül érvényesülő munkamegosztás is hagyományos rend szerint korhoz, nemhez igazodott, nem pedig egyéni tulajdonságokhoz. Termelési rendszer, ruházkodás, építkezés mind tipikusan meghatározottak úgyannyira, hogy modern értelmezésű egyéniségkifejtés a paraszti társadalomban nem volt. Ugyanez a helyzet a házastárs megválasztásánál is. Nagyon kevés kivétellel tipikus társadalmi tényezők határozták meg a szülők választásán keresztül kinek-kinek az élettársát. Az individualizmusnak azt a formáját, amely ma egyéni kezdeményezésben nyilvánul meg, nyomokban sem leljük. A termelés terén hagyományos eljárások érvényesültek, s a közösségi szabályozások révén oly mértékű kötöttség, hogy az egyén számára nem is maradt nyitva választási lehetőség. A fogyasztás is teljesen a hagyományos életszinthez igazodott és minden egyéni kilengés pellengérre került. A kezdeményezés és vállalkozás minden más vonatkozásban is szigorúan a közösségi közreműködéshez volt kötve. Minden újabb eljárást és próbálkozást csak a legszigorúbb bírálgatás után fogadtak el. Az egyéni kezdeményezés és szabad egyéniségkifejtés hiánya azonban csak kis részben jelentette a szervezett jogi közösség beavatkozását. A paraszttársadalom közösségi irányítása nem hasonlatos az állami beavatkozáshoz. Nem a szervezett jogi közösség szól bele az egyén társadalmi érdekű dolgaiba, hanem a társadalmi közösség : az a kollektivitás gyakorolta a társadalmi ellenőrzést, amelynek mindenki egyaránt szabályalkotó és kötelezett tagja volt. Még azt sem lehet mondani, hogy az összes magatartásokra ugyanannak a közösségnek a hatásköre terjedt volna ki. Más közösség alakult ki és irányított pl. a művészetek dolgában (asszonyok és fiatalok társaságai), más a gazdasági élet terén (hegyközségek, dülőgazdaságok) és minden közösségben megfelelőleg a legtekintélyesebb egyének voltak a vezetők, általános ügyekben pedig az öregeké volt ez a szerep. Napjainkban lazultak meg annyira a rendi konvenciók, hogy a parasztságon belül is az egyéniség felszabadulásáról beszélhetünk. A parasztság ma jutott arra a fokra, melyen a magyar nemesi rend a reformkorban állott. Visszatarthatatlanul szabadul fel az egyéniség, és változatos erőinek irányában ezer úton hagyja el a paraszttársadalom mindeddig kötelező egységeit. Legmesszehatóbb következményei vannak a pályaválasztásnak. A kényszerűségek miatt a valóságban még marad a gyermek legnagyobbrészt az ősi foglalkozás mellett, de sokan vannak akik foglalkozásukban is elhagyják a régi kereteket. Ipari és intellektuális pályák egyképpen fölmerülnek szülő és gyermek előtt, s nincs többé normatív ereje a földművelői mesterségnek. A házasélet is nagyfokú individualizálódást mutat, ami a házastárs megválasztásának lehetőségében nyilatkozik meg, és abban is, hogy tisztán egyéni okok miatt lehetséges a válás. Az egyéniesedésnek további példásan beszélő tényei: a nemzetségi család teljes felbomlása a községi, szomszédsági közösségek lazulása, az állandó munkaközösségek széthullása stb. Az egyén egészen más társadalmi meghatározások között él, mint a múlt század második felében. Senki nem érezhet önmagára kötelező cselekvési szabályokat azzal 24