Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom szerkezete - I. A mezővárosi társadalom. A mezőváros — A falu öröksége — Átalakulás — Egyéniség és közösség — A város előképe

zájárult a polgáriasodáshoz, abban az időben a gettóban húzódik meg, s a falusi forgalom kereteit alig lépi át. Az új korszakbeli városra örökségként szállott tehát a falusi társadalom szerkezetének jellemző rétegződése: alapréteg a földművelő parasztság, ennek szükségleteihez idomul a szintén parasztrendű iparos és kereskedő réteg, s a parasztság arányához mérten nagyon kisszámú a birtokos és hivatali nemesség, nemkülönben az értelmiség. Jellemző sajátja a falusi szerkezetnek a csoportok tökéletes zártsága, mely kifejezésre jut a társadalom osztály- és felekezeti csoportosulásában egyaránt. ÁTALAKULÁS nem először következik be a város történetében, a jelenlegi társadalmi átformálódás azonban páratlanul áll az utolsó újjáépülés óta (1699). A társadalom karaktere az elmúlt félszázad alatt teljesen megváltozott, s élete ma egészen más törvények szerint folyik, mint annakelőtte. A rendi társadalom zárt csoportjai: nemesség és parasztság széthullanak s helyüket a polgárság és proletariátus másalapú és fluktuálóbb csoportjai foglalják el. Az átalakulás azonban még nem teremtett tiszta helyzetet: a társadalom rétegei nem cserélődtek ki, hanem egymás mellett és egymásba szövődve fennállanak. Éppen az a legjellemzőbb vonása a mai mezővárosi társadalomnak, hogy két egymást metsző rétegződés határozza meg a társadalom életét: a rendi jellegű parasztság és a nemesség is jelenlevő valóság: de a teljesen osztályjellegű polgárság, kispolgárság és proletariátus is meglevő csoportosulás ebben a változó társadalomban. Makón tipikus időben és módon indult e változás, s állomásai ma is jellemzőek a mezőváros fejlődésére. A parasztságból vagyonosodása révén először a parasztrendű iparos- és kereskedőréteg szakad ki (1860-tól kezdve) s már a múltszázad végén polgári szintre emelkedett. Napjainkra a parasztság földművelő része is erősen polgárosodik (a századforduló óta) s a vagyonosabbak egészen polgári szintre futottak, de a többiek is erőteljesen haladnak ezen az úton. A nemesi rend, mely a korszak elején még jórészben birtokos osztály volt és élesen elhatárolható csoportot képezett, egyre inkább hivatali osztállyá alakul, és mint dzsentri erősen közeledik a polgárság felé. Napjainkban sokkal inkább sajátságos polgári életformát jelent, semmint különálló zárt társadalmi csoportot. Az egyre erősödő polgári réteg a hatvanas évek után alakult ki igen különböző összetevőkből. Legrégibb eleme a szabadfoglalkozású és a hivatalnoki kar, mely a kezdődő liberalizmus korában mind erőteljesebben gyarapodott, táplálva a társadalomnak minden rétegéből. A fejlődő gazdasági élet életrehívta a polgári nívóra emelkedő iparos és kereskedőréteget, mely egyrészt a parasztrendű iparosok és kereskedők soraiból másrészt a Gettóból kiemelkedő zsidóság közül került ki. A polgárság harmadik nagyobb jellemző csoportját a vagyonosodó és polgári szintre emelkedő parasztság adta. A történeti áttekintés eléggé szemlélteti a város szerkezeti átalakulását, mely teljes erővel folyik ma is. Az átalakulás ma még nem nyújt biztos képet a jövendő társadalom formáiról. Egy mégis bizonyos: az elmúlt korszak zárt, szorosan egybeilleszkedő csoportosulású társadalmának szilárd egységei nem zárt csoportok többé, melyek más-más szerepet töltenek be, hanem állomások és változatok a társadalom életének egyre egységesebb folyásában. Az egységesülés, mely más szóval polgárosulásnak mondható, nemcsak az igények, a törekvések s a kívánt szerep egységét jelenti, hanem egyben poláris tagozódást is. A társadalom minden rétege azonos szerepet igényel, a föltételek viszont csak részben engedik ezeket az igényeket megvalósulni, éppen ezért kikerülhetetlen a gazdasági föltételek szabta osztálytagozódás. 22