Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom szerkezete - I. A mezővárosi társadalom. A mezőváros — A falu öröksége — Átalakulás — Egyéniség és közösség — A város előképe

MÁSODIK RÉSZ A MAKÓI TÁRSADALOM SZERKEZETE I. A mezővárosi társadalom A mezőváros — A falu öröksége — Átalakulás — Egyéniség és közösség — A város előképe A MEZŐVÁROS különleges történeti fejlődésnek, sajátos földrajzi és gazdasági föltételeknek az eredménye. A falu- és városalkatok változatainak sokaságában a mezőváros, mint társadalmi csoport egyedülálló; nem falu és nem város, hanem átmeneti forma, mely valaha, mint egyetlen falusi csoport keletkezett, s a területi és népességi lehetőségek birtokában többszörös faluvá duzzadt, tanyákat telepített és városnak a magvát fejlesztette ki, hogy majdan egészében várossá lehessen. Jelenvaló állapotában a városok társadalmi jegyei mellett hiány nélkül mutatja a falu vonásait is, ezenfelül pedig egy átalakuló, szétbomló szerkezetű társadalomnak a képét tárja fel, és egy új, különlegesen magyar és alföldi városfajtának a kialakulását sejteti. A mezőváros az Alföld tipikus társadalmi képződménye. Az Alföld nagykiterjedésű és lélekszámú mezővárosai és óriásfalvai mind egyaránt a falu és a város közé eső csoportok. Egyedi sajátságok, különleges színeződések elválasztják egymástól a mezővárosokat, az alapvonások azonban mindegyiknél változatlanul azonosak. Egynek a vizsgálata a mezőváros társadalmi szerkezetének tipikus jegyeit adja kezünkbe. A köztük levő különbség sem elválasztó, hanem egybekötő. A különbség ugyanis csak annyi, hogy az egyes mezővárosok a várossá fejlődésnek különböző fokán állanak. Makó, kertészeti kultúrájánál, közigazgatási központiságánál, népének mozgékonyságánál és értelmességénél fogva eléggé előrehaladott fejlődést mutat, de a jobb közlekedésű, forgalmasabb városok pl. Cegléd, Szolnok megelőzik. Bármelyik fejlődési fokon álljon is azonban valamely mezőváros, mindenképpen előképét adja a kialakuló magyar alföldi városnak. A FALU ÖRÖKSÉGE. A mezőváros társadalmának el nem pusztítható öröksége a falusi jelleg. Összes alföldi városaink történeti fejlődésükben, gazdasági és népességi feltételeikben egyaránt oly közel esnek a faluhoz, hogy annak jegyeit máig hordozzák. Makóról 100 évre visszamenőleg rendelkezünk kimerítő tudósítással: 1836-ban már igen nagy a város, de megbontatlan zártsággal falu még. A lakosság száma 20 000-re tehető, mely a mainál sokkal nagyobb százalékban parasztrendű földművelő. Három területi csoport: Szentlőrinc, Buják és Újváros, három rendes falu nagyságú parasztközség alkotta Makó akkori szerkezetének a gerincét. A földművelő parasztságnak szerves tartozéka volt a jelentékeny létszámú parasztrendű iparos és kereskedő réteg. S a társadalom falusi alkatát a hivataltviselő és birtokosnemesség kis száma tette teljessé. A polgári osztálynak volt a hírmondója néhány kereskedő, hivatalnok és szabadfoglalkozású. A zsidóság, mely később jelentékenyen hoz21