Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)
A makói társadalom adott feltételei - III. Gazdaság. A gazdasági struktúra jellege — Termelési ágak — Gazdaságok nagycsoportjai — Területi elhelyezkedés — Fogyasztás — Jövedelemeloszlás — A fogyasztás rétegződése
több hasonló helyzetű város népsűrűsége — a 130,1 népsűrűségű Ceglédet kivéve — 100 alatt van. (Kiskunfélegyháza 100, Szentes 83,1, Békés 82,5, Nagykőrös 74 és Kiskunhalas 44,7 népsűrűségű.) A TERMELÉS ÁGAINAK legfőbb meghatározói mindenütt és mindenkor a földrajzi tényezők. Makó földrajzi feltételei sokoldalú és fejlett mezőgazdaságnak nyújtanak alapot, valójában azonban a mezőgazdaság, noha figyelemreméltó fejlettségű és gerincét képezi a termelésnek, nem tölti ki teljesen az adott természeti lehetőségeket. A Maros partja s a Tisza árterébe eső nyugati határrész a természeti adottságnál fogva gyümölcs- és takarmánytermelésre alkalmas, a határ többi része pedig inkább hagyma- és gabonatermelésre. Ma a termelés ilyen tagozódása nem áll fenn. Azonban volt idő Makó történetében, amikor meglepő tökéletességgel alkalmazkodott a termelés a természeti viszonyokhoz. Egészen a legelők felosztásáig (1863) a várostól nyugatra s a Maros mellett végig szőlő-, gyümölcsös- és veteményeskertek terültek el, a külsőbb részeken pedig hasonló talajon legelő. Ezt az alkalmazkodást az akkori birtokviszonyok tették lehetővé. Minden telkesgazda birtokának a főrésze egy tábla külső tanyaföldből állott, s ehhez járult a megfelelő helyen bizonyos nagyságú szőlőföld, veteményeskert és legelő. Veteményes földje a zselléreknek is volt, és éppen a zsellérföldeken indult meg a hagyma- és zöldségtermelés. Ebben az időben a mezőgazdaság volt a legfőbb termelési ág. Az ipari termelés, valamint a kereskedelem szigorúan a helybeli termelésű javak feldolgozására és forgalmazására korlátozódott. Makó 46 670 khold területéből ma mindössze 3113 hold nem áll mezőgazdasági művelés alatt. A többi megművelt részeken 5368 őstermelő gazdaság foglal helyet, melyek 22 982 főnyi népréteget foglalkoztatnak, a város lakosságának 54,1 %-át. A mezőgazdaság különleges makói specializálódása folytán számszerint 3350 gazdaság, az összes gazdaságoknak 62,3 %-a folytat hagymatermelést. A hagymatermelés különleges gazdaságai mellett nincsenek számottevő egyéb specializált őstermelő gazdaságok. Néhány virág- és konyhakertészet, továbbá sertés- és tejgazdaság képezi a további eltéréseket a közönséges szántóföldi gazdaságtól. A közönséges szántóföldi gazdaságok mind parasztüzemek, berendezésük sem különbözik lényegesen egyéb alföldi tájak gazdaságától. A hagymatermelő gazdaságok viszont egyedülállóan különlegesek nemcsak magyarországi, hanem európai viszonylatban is. Három fajtájuk van aszerint, hogy a hagyma termelése hogyan viszonylik egyéb terményekhez, továbbá, hogy a termelő a hagymát milyen keretek között termeli. Közönséges szántóföldi gazdaság, ha foglalkozik hagymatermeléssel, azt csak mellékesen, vállalkozásszerűen teszi; a hagyma nem illeszkedik a vetésforgóba, nem is állandóan termelik, hanem az értékesítési kilátások határozzák meg termelését. A gazdaság egészét nem érinti jelentékenyen a hagyma termelése és értékesítése, nem is a gazdaság rendes munkaereje végzi a munkálatokat, hanem vagy feleskertész vagy kertésznapszámos. A makói 3350 hagymatermelő gazdaságbői kb. 350 tartozik ebbe a csoportba. A mellékesen hagymát termelő gazda maga nem hagymakertész, és mindenesetre kívül áll a hagymakertészek jellegzetes társadalmi csoportján. A hagymás gazdaságban már számottevő tényező a hagyma; 20 holdon aluli kisbirtokok tartoznak ebbe a csoportba; rendes mezőgazdasági fölszerelésük van. A hagyma — a búza, kukorica és takarmányfélék mellett — szabályszerűen illeszkedik a vetésforgóba, sőt a gazdaság gerince maga a hagymatermelés: ez kívánja a legtöbb munkát, ez nyújtja a jövedelem nagyobb részét. Hagymagazdaságban a hagymaterület nagysága évenként állandó. Ezerre tehető az effajta gazdaságok száma. 11
