Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom adott feltételei - II. Népesség. Lélekszám és eloszlás — Népmozgalom — Nem és életkor — Foglalkozás — Vallás és anyanyelv — Népiség

telen tényét regisztrálhatjuk, nem pedig számszerű nagyságát. Az 1920-as években oly nagyméretűvé vált az elvándorlás, hogy az egyre csökkenő, bár még mindig nem túlságosan alacsony természetes szaporulat (3,5%) nem tudta pótolni a hiányt. így állott elő 1930-ban a szaporodás teljes hiánya és 1317 főnyi csökkenés folytán mintegy 3393 főnyi apadás. Az áramlás ebben az évtizedben is Torontál megye megmaradt részeire irányult, továbbá fokozottabb mértékben Budapestre, s most először a Dunántúlra. A népesség természetes szaporodásának kétségtelen tendenciája az egyre fokozódó ütemű csökkenés. A csecsemőhalandóság nagymértékben csökkent (17,5), de még rohamosabban csökkent az élveszületések száma: 21,9%-kal. A természetes szaporulat csökkenésének mértékét nem követi a házasságkötések számának megfelelő apadása, úgyhogy a csökkenés egyetlen nagy oka: az egyke. A NÉPESSÉG NEM ÉS KOR SZERINTI megoszlásának számai csak egészen általános vonásokat nyújtanak, a város társadalmi képéhez. A nemek megoszlása: férfi 17 125 (47,8%), nő 18 699 (52,2%). A korcsoportok, mint a nemzedékek keretei jutnak fokozott jelentőséghez. A 20—29 évesek korcsoportja 6405 főnyi rétegével a háború utáni generáció első évjáratait képviseli. Az idősebb korosztály tagjai mind a háború előtti, illetve a milleneum utáni nemzedékhez számíthatók: a 30—59 évesek közé esők száma 13 250. A 60 éven felüliek 4172 számú csoportjából kerülnek ki a milleneum előtti városalapító nemzedéknek a ma már passzív képviselői. A 10 éven aluliaknak viszonylag alacsony száma (6180 az egész népességnek 17,2%-a) további bizonyság az egyke jelentkezése mellett. Különös társadalmi jelentést nyernek a nem és kor szerinti megoszlás számadatai a kül- és belterület viszonyában. (Hasonló jellemző erővel világítanak rá ezek a számok a városrészek társadalmi különbségeire is, ha az adatfölvétel nem az önkényes közigazgatási egységeket, hanem a társadalmi városrészeket venné alapul. A jelenlegi fölvételi egységek szerint azonban mind a belterület, mind a külterület statisztikája csaknem hasznavehetetlen.) A nemek viszonyát tekintve a belterületen a férfiak a népesség 46,7%-át teszik ki, a külterületen pedig 53,9%-át. (A különbség 7,2%.) E viszonyszám önmagában is arra mutat, hogy a tanyák egészen más szerepet töltenek be a város társadalmi szerkezetében, mint a belterület. Az eltérés rögtön világossá válik, ha a tanyákat nem a belterülettel azonos értelmű települési egységként fogjuk fel — mint ahogy azt a településföldrajz teszi — hanem felismerjük, hogy a tanya egy nagyobb mezővárosi egység alkotórésze: nem más, mint mezőgazdasági termelőhely, mely lakásul csak szükséghez mérten és túlnyomórészt csak ideiglenesen szolgál. így értvén a tanyák szerepét világos, hogy a tanyákon elsősorban azok tartózkodnak, akik a termeléssel foglalkoznak: a férfiak és a munkaképes fiatalok. A korviszonyok még a nemek megoszlásánál is érzékelhetőbben juttatják kifejezésre a tanyák és a belterület szerkezeti különbségét. A 20—50 évesek, vagyis a leginkább dolgozók korcsoportjába tartozik az összes belterületi népesség 44,1%-a, az összes tanyai népesség 51%-a tartozik ugyanebbe a csoportba, ami 6,9% eltérést jelent. Még jobban kifejezésre jut a különbség, ha a már nem dolgozó 50 éven felüliek korosztályát hasonlítjuk össze. A belterületi népesség 23,6%-a tartozik ebbe a korcsoportba, a tanyai népességnek pedig mindössze 10,4%-a. (13,2% az eltérés.) A FOGLALKOZÁSI VISZONYOK adják a mezővárosi népesség arculatának legjellemzőbb vonásait. A makói társadalom életét egészében meghatározza az a körülmény, hogy a népességnek ma is 54,5%-a őstermelő, tíz évvel ezelőtt pedig 64,1%-a azt volt. Egyéb foglalkozási ágak tekintetében a mellékelt foglalkozási táblázat nyújt részletes áttekintést. 8