Tóth Ferenc: Egy makói hagymás család életútja. A Makói Múzeum Füzetei 26. (Makó, 1982)

Függelék. Diós Sándor: Makó város élete Ferenc József uralkodása alatt - A gazdaság gyarapodása

sok volt. Akkor télen az apám elment a pécskai vásárra, vett egy kis vörös riska oláh tehenet, Milká volt a neve. Kisfias volt a tehén, a borját ott eladta, a tehénnel elindult gyalog Makóra. Elég hideg volt, éles fagy. Az éles fagy a tehén talpát felcsapta. Nagylaknál tovább a tehén nem tudott jönni, onnét úgy hozatta fuvarossal haza. De volt most már tej a háznál bőven. Ezután mindig volt tehenünk, meg tejünk is, mert az apám mindig úgy csinálta, ha elapasztott a tehén, eladta vágni, és vett helyette kisfiasat. De meg szaporodott a gyerekeknek a dolog is, mert a tehénnek a takarmányt talicskával hordtuk haza. Tavasszal, ősszel, amikor iskolába jártunk, reggel iskola előtt, este iskola után vezetni kellett a Miikát legeltetni. Közben szaporodtak a földek. Egymásután vette az apám a harmadik, majd a negyedik meg az ötödik hold földet. Nagyon sokat talicskáztunk. Két talicska volt a háznál, de még sokszor az is kevés volt, még harmadikat is kellett a szomszédból kérni. Ősszel a gyökeret hordtuk a földjéből haza. Otthon éjjel felcsomóztuk, hajnalban három talicskával vittük a piacba. Mikorra iskolába kellett menni, a piacon eladtuk a gyökeret. Nyáron, ha a dukhagymát szedtük, azt talicskán volt szokás hazahordani. A dinnyeföldünk az Ökörcsapáson volt, egész héten szedtük a hagymát. Szombaton este azt mondja az apám: Menjetek, Geráéktól kérjetek egy talicskát. Hajnalban három talicskával kimegyünk dinnyéért. Vasárnap hajnalban két órakor keltünk, Honvédból a városon keresztül trapp az Ökörcsapásra dinnyéért. Tizenkét kilométerre volt. Napfeljöttre a három talicskát megpakoltuk dinnyével, felét se tudtuk elhozni, ami érett volt. Akkor a nagy karika töltésen trapp haza. Fél kilencre otthon voltunk a három talicska dinnyével. Akkor azt mondja az anyám: Ott a tiszta ruha, fiaim, tisztálkodjatok, és menjünk a templomba. Kilenc órára már az egész család a belvárosi öreg templomban volt. Amíg mi a dinnyeföldön voltunk, anyám kitakarított, elkészítette a ruháinkat, megkopasztott, megfőzte az ebédet. Amikor a templomból hazamentünk, csak a tésztát főzte a levesbe és kész volt az ebéd. Délután a gyerekek mind arra mehettek, amerre akartak. De szokás volt minden vasárnap délután mind a két öregapámékat meglátogatni. Az apám a Borbáséknál tanult szorgalmat, takarékosságot, rendet és fegyelmet, a mi családi életünknél is alkalmazta. Nagyon szigorúan nevelt bennünket, de nem zsarnokoskodott rajtunk. A munkához keményen szoktattak bennünket. Már kisgyerek korunkba ki-ki vitt bennünket, hogy ne unjuk a munkát, sokat mesélt az életről. Ezek mind azt a célt szolgálták, hogy szorgalmasak, ügyesek, becsületes emberek legyünk. Ha látta, hogy unjuk a munkát, azt mondta: Na, gyerekek, menjetek egy kicsit játszani, majd azután megint dolgoztok. Az anyám nagy szeretettel nevelt bennünket. Sokat könyörgött nekünk. Jók legyetek, fiaim, tudjátok, ha rezenéroztok — ez a szó csínytevést jelentett, nem tudom honnan származott — apátok megver benneteket. Mindig azon voltak, hogy foglalkoztassanak bennünket. Azt mondták, a gyereknek, ha nincs foglalkozása, rosszba töri a fejét. Ha magunkra hagytak is, mindig meghagyták, hogy mit csináljunk. Én voltam a legöregebb, az enyém volt a felelősség. A háznál belől és kívül rendet tartani. Sokszor nem voltak kint estig, megleptek bennünket, hamarább hazajöttek, és akkor jaj volt, ha nem volt rend. A szoba, konyha földes volt, azt naponta fel kellett seperni, locsolni. Az apám egy ócska köcsögnek kifúrta a fenekét, egy ujjal befogtam a fenekét, teleöntöttem vízzel, és mikor a helyre érkeztem, az ujjam a lyukról elvettem. A víz vékonyan és egyenletesen folyt, én a köcsögöt egyik kezembe fogtam és ahogy édesanyám tanított, a szobában körbe-körbe meg a konyhában. A folyosón nyolcasokat ábrázolva locsoltam fel, hogy ne legyen poros. A szombati nap ezeket a helységeket mind fel kellett számolnunk, és behomokolni száraz homokkal, szintén a locsolóval. A száraz homok a locsolóból egyenletesen folyt és nagyon alkalmas volt arra, hogy a locsolás alkalmával a frissen mázolt 74