Tóth Ferenc: Egy makói hagymás család életútja. A Makói Múzeum Füzetei 26. (Makó, 1982)

Függelék. Diós Sándor: Makó város élete Ferenc József uralkodása alatt - Miből számítsz, fiam, megélni?

szibe szedték, a tuskók fűzfa- és nyárfatuskók voltak. Még azután is sokat emlegette. A Maros be volt fagyva, gyalog jártak átal rajta a Fehérháznál. Egy sorba, egymás közt bizonyos távolságot hagytak. Hónuk alatt egy-egy hosszú rúd volt. Hogyha a víz sodrása valahol a jeget alól elmosta vagy elgyengítette és leszakad alattuk, el ne merüljenek. Egész télen járt tuskózni. Tavasszal nagy halom tuskót hordtak haza. Ezekből faragott azután az apám asztalt meg székeket. Palincsféle vastagra faragta, és négy lábat fúrt bele, hogy ne kelljen tovább szégyenkeznie, hogy nincs a házában egy ülőhely. Mert történt, hogy az első évben a hagyma közt termett 5 mázsa gyökere. A föld haszonbére letelt, ki kellett szedni. Kiszedte ősszel és berakta a kamrába, télen igen jó ára volt a gyökérnek. Egy vasárnap reggel az apám kiment a piacra és látta, hogy ugyan ugrálnak a gyökérért. Szólt ott egy kereskedőnek, néki is van eladó gyökere. Azt kérdezte a kereskedő — Fejes Samunak hívták —, hun laksz, te fiam. Mondta az apám, hogy hol lakik. Azt mondja, na, délután otthon legyél, mert elmék megnézem azt a gyökeret és ha lehet, meg is veszem. Ki is ment, meg is nézte a kamrában a gyökerét, azt mondja, na, menjünk be a házba (akkor a szobát háznak nevezték). Amikor bementek, azt mondja az apám, na üljön le, Samu bátyám. Samu bácsi dühbe gurult, hova az apád ... üljek, mikor egy szék nincs a házadba. Hát, Samu bátyám, ott a padka — mondja az apám. Megegyeztek a gyökér árában. Azt mondja Samu bácsi, na, röggel gyere el hozzám zsákért, pakoljátok bele, holnap délután itt lesz érte a kocsi. Akkor az volt a szokás, a kereskedő az áruért ő maga küldött kocsit, volt néki éves fuvarosa. A pénzért majd eljössz a hét utolja felé. El is vitték a gyökeret. Hét utolja felé ment a pénzért. De mindig volt valami kifogás, most ezért nincs, most azért nincs. Közben nyilvánosságra jött, hogy Fejes Samu prankot lett. Az apámat rettenetesen bántotta, hogy milyen szegények, menynyire kellene a pénz, és odavész a gyökér ára. Ha ment a pénzért, már be se engedték. Egyszer a piacon kifogta, kérte tőle a gyökér árát, azt mondja neki, hallod-e öcsém, én tőlem a gyökér árát soha többet ne kérd. Ha senkinek meg nem adom, neked megadom. Várd meg a sorját, majd szólok én neked, ha meg tudom adni. Hitte is, nem is. Egyszer, nem soká találkozott vele a piacon, azt mondja neki, hallod-e, bemegyek a hagymaházba, majd gyere be utánam, de úgy, hogy azt senki ne lássa. Úgy is volt, leste és mikor bement, ment utána. Mikorra bement, már olvasta is a pénzt az asztalra. No, itt a pénzed, de már tűnj is el, hogy senki ne lássa. Az apám felvette a pénzt, egy öt koronást otthagyott néki az asztalon, ezt Samu bátyámnak szivarra adom. Ellökte maga elől a pénzt. Kudustul nem fogadok el. Elmúlt a tél, jött a tavasz, új munkaév kezdődött. A kilencszázas év tavasza sok viharral kezdődött. Nagyon száraz tavasz volt. Sok szélvihar volt. Akkor csinálták a Hollósy Kornélia színházat. Amikor a faváza megépült, a vihar összetörte. Március elején volt. Akkor 5 hónapos voltam, de már naponként vittek talicskában a hagymaföldre. Akkor Haleszban, a kiszombori földben volt a hagymaföldjük. Az apám csutkából csinált kunyhót. Ha nagyon csúnya idő volt, oda toltak be a talicskával, hogy ne érjen a vihar. Ők meg rakták a hagymát azon a napon is, amikor a színház favázát összetörte a vihar. De fiatalok voltak, örültek, hogy nem hiába dolgoznak. Lassan gyarapodtak. 1901 novemberben megszületett az öcsém, de volt már asztal is a házban, meg szék is, faragott az apám a nyárfatuskókból. 1902 tavaszán már két gyereket toltak egy talicskában a hagymaföldre. Reggel mentek, és este jöttek a zombori földre. A ruhánkat, a pelenkákat az anyám éjjel mosta. Az öreg meszes János bácsi, akinek a meszesboltja a régi városházával által volt, mindig reggel korán nyitott. Este későn zárt, mert akkor minden ház kívül-belül fehérre volt meszelve, és reggel korán és az este későn járó kertészek sok meszet vásároltak tőle. Akinek az 71