Tóth Ferenc: Egy makói hagymás család életútja. A Makói Múzeum Füzetei 26. (Makó, 1982)

Függelék. Diós Sándor: Makó város élete Ferenc József uralkodása alatt - Különb akarok lenni

tették az elgyötört gyereket, másnap ment a gazdája keresni, de az apja nem engedte ki hozzá többet. Hogy azután milyen gazdája lett, azzal addig nem dicsekedett, amíg Borbásék­hoz nem került. Borbásék lettek ezután életének a mintaképei. Amit ott látott, hal­lott és tanult, azt soha el nem felejtette. Arról mindig sokat beszélt, azt az életet, azt a szorgalmat és munkamódszert követte élete végéig, amíg meg nem halt, és erre nevelt bennünket, a családját is. Ott többet töltött öt esztendőnél. Ott belenőtt a családba, második otthona lett. A gazdája is nagyon szerette, ha szerit tehette, mindig kedveskedett neki, hiszen mindenütt kifogástalanul megállta a helyét. Élete végéig tartotta a család tagjaival a barátságot. Télen meg-meglátogatta őket. El­mondta az apám, hogy a volt gazdája árva gyerek volt. Egy fertály (8 hold) gyenge minőségű eres földet örökölt. Dolgozni nem szeretett. Könnyen próbált pénzt sze­rezni. Kártyázni kezdett, minden ingóságát elvesztette. Ekkor elment tyúkot lopni, a tanyák közé. Megfogták, hetipiacos napokon Makón a perzekutorok kísérgették végig-végig a piacon, kezében a lopott tyúkokkal, és kiabálni kellett neki: „így jár, aki tyúkot lop". Nagyon megszégyellte magát, hát ilyen haszontalan ember lett ő? Ezután nekilátott a munkához a kis rossz tanyájánál. Vett egy borjút, abból tehe­net, majd szaporodott, ő mind szorgalmasabban dolgozott, hogy látta, hogy gyara­podik. Amikorra az apám nála szolgált, már nagycsaládos ember volt. Az egy fertály földhöz szerzett még 18-at, tizenkét tanyát bontott le körülötte. A lóállomány 28 darabból, a szarvasmarha 32 darabból állott. 4 fia volt, a legöre­gebb már nős volt. Nagyon szépen gazdálkodott. Nagyon szép tenyészállatokat ne­velt, csődöröket, bikákat. Amikor az apám nála szolgált, olyan csődört adtak el az államnak Mezőhegyesre, hogy 5 hold föld árát kapta érte, pedig akkor a földnek ára volt. Ezt a nagyszámú állományt az apám egy nálánál fiatalabb cseléddel látta el. A gazda családjával együtt mindenki a tanyába lakott, kivéve a gazdaasszonyt, az itt­hon a városon, a mostani Eötvös utcában, a hoszet-zsidó templom mellett abban a nagy házban volt. Itthon 2 tehene, azt etette, fejte. Két évet töltött így az apám, amikor egy közeli tanyai szomszéd szemet vetett rá és elcsalta Borbáséktól. Újévkor a béresfogadáskor rálicitált az öreg Borbásra, és Borbás nem adta azt a bért meg, amit az ígért az apámnak. így hát egy évre új gaz­dája lett az apámnak. Az új gazdát Nagy Jánosnak hívták. Ennek a gazdának a nagyapja szorgalmas ember volt. Ő szerezte a vagyont, de ezt a gyereket a szülei már kényelembe nevelték, és így nem is lett belőle ember. Abban a világban így volt ez rendjén. A nagyapa megszerezte, az unoka eldorbézolta. Abban az időben szólás­mondás is volt, nem megy a vagyon negyedíziglen. így volt ez Nagy Jánosnál is. Úgy gondolta, megfogadja ezt a drága bérest, volt miből fizetni, ügyes gyerek, majd minden munkát elvégez. Bár ő is fiatal ember volt, nap-nap után mulatozott, zül­lött. Sokszor három nap is oda volt. Ha hazament, éjszaka veszekedett a feleségé­vel, ütötte-verte, a béressel nem hagyta őket aludni. Az apámhoz sokáig nem mert nyúlni, hiszen iparkodott a dolgokat elvégezni. Míg egyszer ősz elején egy éjszaka részegen bolondul ment haza kocsival-lóval befogva. A tanya körül zavarta a lova­kat az istálló háta mögött nagy gödör volt, ahonnét az istálót tömték, abba belefor­dult lóval, kocsival, Jajgatott, az apám kiszabadította. A lovak is ott voltak a gö­dörben egymásra dőlve, azzal ő nem törődött, otthagyta őket, az apám maga kínló­dott velük, hogy kiszabadítsa őket. Ő meg elment a feleségét keresni, az meg hogy látta, hogy az ura megint teljesen meg van bolondulva, félve a veréstől, elbújt előle. Addig kereste, még az apám a lovakat kiszabadította. Amikor látta, hogy a lovak az istállóban vannak, neki fordult az apámnak, kérdőre vonta, hogy hol a felesége. Az apám mondta, hogy ő nem tudja, de tovább végezte a dolgot, adott a lovaknak az istállóban, amikor a gazdája neki ugrott és őtet kezdte volna ütlegelni. Erre ő sem 65

Next

/
Thumbnails
Contents