Tóth Ferenc: Egy makói hagymás család életútja. A Makói Múzeum Füzetei 26. (Makó, 1982)

Függelék. Diós Sándor: Makó város élete Ferenc József uralkodása alatt - Makó virágzásnak indul

DIÓS SÁNDOR MAKÓ VÁROS ÉLETE FERENC JÓZSEF URALKODÁSA ALATT írásműm megírásához az adott indítékot, hogy én, aki ennek a városnak szülöttje, hosszú évek során, gazdasági, társadalmi és kulturális életének küzdelmes, munkás, de derült életének alkotó munkás tagja és ennek a városnak nagyon, de nagyon hűséges szerelmese voltam és vagyok. Es most, amikor hosszú évek távlatából visszatekintek ennek a városnak múltjára, amiről a mai világban nem illik szépet és jót mondani. Engem a gondolatok mégse hagynak nyugodni, mégis arra határoztam el magam, hogy amiről eddig még nem írtak, és ezekről én még nem olvastam, megírom én. Én, aki mindig a munka és alkotás embere voltam, most, amikor 76-ik évemben kihullott a kezemből a betegségek miatt az ekeszarva és a kapanyél, és ha mással nem tudom szolgálni az én szeretett városomat, úgy gondoltam, megírok annak múltjából egy részletet, aminek én nemcsak szemlélője, de hosszú időn keresztül munkás tényezője is voltam. Sajnálnám, ha ennek a városnak ez a korszaka az idők folyamán a történelemből úgy nyomtalanul elsikkadna. Ennek a városnak az a története — amiről írni szeretnék — annyi változáson ment keresztül és a mai napok szemszögéből nézve annyi ellentmondással volt tele. Mégis én azt mondom, hogy ennek a városnak a történelem folyamán, ennyi idő alatt ilyen dinamikus, gyors, mindent-mindent átfogó társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődése, majd visszaesése még nem volt. Makó virágzásnak indul És most menjünk vissza a múltba. Nézzük, honnan és miből fakadt ennek a városnak, annyi idő alatt olyan gyorsan, annyira átfogóan minaenre — társadalmi, gazdasági és kulturális életre — kiterjedő fejlődése. Hiszen akkor, ha összetartó erőről van szó, először talán Ferenc József császárról lehet szó, aki az 1848-as szabadságharc után az akkori népmonda szerint megborzadt a sok vérontástól, a hazafiak kivégzésétől és megkínzásától, és fogadalmat tett, hogy amíg ő uralkodik, nem lesz háború, és minden törekvése az lesz, hogy népének nyugodt, békés, boldog és alkotó életet biztosítson. Ennek folytán 1867-ben megtörtént a magyar néppel, hangsúlyozom, a néppel, nemcsak a kormánnyal való kiegyezés. És ezek után, 1867 után kezdődött meg igazán gyorsan Makónak, az én városomnak a fejlődése. Ezek után sok hagymás paraszt házban a Kossuth képe mellé a Ferenc Jóskáé is felkerült. De ennek a hosszabb ideig tartó, dinamikus, mindent átfogó fejlődésnek, a hosszú békeidők mellett — én szerintem — döntő és fontos szerepe volt annak a tiszta erkölcsi életnek, amit a makói nép a múltból hozott magával. Amit az egyhá-