Tóth Ferenc: Egy makói hagymás család életútja. A Makói Múzeum Füzetei 26. (Makó, 1982)
A Diós család - Diós Sándor világa
Diós Sándor unokatestvérének, Károlynak a fia is igen éles eszű volt. A tanító elment a szülőkhöz, hogy engedjék tovább tanulni. Itt az apa felháborodása is motiválta a polgáriba való bejutását. — Újvidéken voltam katona, oszt gyütt a levél, hogy nem vötték föl a polgáriba Karcsit. Mérges lőttem. Altiszt vagyok, be vagyok híva katonának, és nincs iskola fiam részire? Aszontam a levélbe a feleségömnek: neköm mindönt elkövess, hogy a gyerök előtt az iskolaajtó nyitva maraggyon. Elmönt Szirbik paphon az annya, mutattya a levelet, hogy mit írtam. Oszt elolvasta. Mingyár kinyílt az iskola. Jól tanult a gyerök. Erdei Ferencék családja felvilágosultabb volt, az ő esetükben az életmódváltás hamarabb bekövetkezett: „Apámék heten alapítottak családot — írja Erdei Ferenc — azonban mi, a gyerekeik már csak tizenketten nőttünk fel, mint unokatestvérek, akik mind az 1900. és 1920. évek között születtünk. De e tizenkettőből összesen kettő folytatta tovább egyenesben a hagymás családi hagyományokat. A többi mind más pályára tért. A fiúkból lett tanító, pincér, bányász, csendőr, a lányok pedig iparoshoz, kereskedőhöz, tisztviselőhöz mentek férjhez." 5 7 Az Erdei família a fejlődés tendenciáját fejezte ki, a Diós család a városi átlag hordozója lett. Diós Sándort már nem állította el az apja cselédnek, annál sokkal magasabb szinten éltek, és szükség volt a gyerekek segítségére otthon. Mivel ő volt az elsőszülött, reá több felelősség hárult, különösen, amikor 1915-ben édesapja bevonult katonának. Munkában gyors volt, mindkét kézzel tudott hagymát rakni és kaparni. Ha az öccseivel együtt dolgozott, egyik szeme rajtuk volt, ha elhagyták a gazt, még meg is legyintette őket. Az első világháborút követően, 1921-ben házasságot köt a szintén hagymás családból származó Erdei Erzsébettel. Ez a família is zsellér eredetű. 1850-ben még mindkét dédszülő házas zsellér. Erdei Bálint és Burunkai Mihály 1861-ben, a belső legelő kiosztásakor a ház után kap 1—1 járandót (2200 D-öl). Ezen kezdenek el hagymát termelni. Szüleinek kilenc katasztrális holdat sikerül szerezniök. Nem nagy lakodalmat tartottak, csak a közvetlen rokonságot és a két-két szomszédot hívták meg. Az egyik rokon, Kaszap Sándor volt a vőfély. Az életbe való elindulásban a szülők segítettek. Édesapja még a nyár folyamán vásárol ötezer-hatszáz koronáért Honvédban egy szoba-konyha-kamrás kis házat a Botond utca 15 alatt. A nehéz idők ellenére a menyasszonyt rendesen kiházasították. Kapott két ágyból, asztalból, szekrényből, kaszliból álló szobaberendezést; a konyhába asztalt, két széket és egy padot: ehhez járult még két dunna, hat párna, két ágyterítő és valamennyi ágy huzat. A bútorokat a jó hírű Vári Dezső asztalos készítette. Az egyik testvérétől stelázsit, a másiktól két széket kapott, hogy arról majd megemlegessék. A vendégek edényeket, tányérokat, tálakat, kantákat, zsíros csöbört vittek ajándékba. Novemberben esküdtek, tehát a télnek mentek. Aratásig a két szülő látta el a fiatalokat. Mindkét helyre el kellett menniök aratni, és egy évre megint biztosítva lett a búzájuk. Diós Márton kukorica- és hagymaföldet is adott. Tenger sok munka szakadt a nyakukba, de meg is lett az eredmény, már 1922 októberében az apátfalvi határban vásároltak egy köblös szántót. Az elgyomosodott földet Diós Sándor egyedül ásta fel, szépen kitakarította a taracktól. A következő évben már hagymát raktak bele. 1924 tavaszán hatvan mázsa búzáért fél hold szántót vettek a közeli Kákáson. Nem érezték magukat jól Honvédban, ezért rövidesen nagy vállalkozásba kezdtek, megvásárolták a hagymások főutcájában, az Aradi 5 7 Erdei Ferenc: Város és vidéke. 316. 1. 39
