Tóth Ferenc: Anyag és technika Makó népi építészetében. A Makói Múzeum Füzetei 24. (Makó, 1979)
hogy a katlan tetejére körmökkel ellátott ráfot építettek be, így karcsúbb — vékonyabb falú — katlan falazható. A kemencét régen egy, a berakott tűzhelyet fél mázsa búzáért készítették, ma 500, illetve 250 forintért, a katlant 150 forintért. KÚTÁSÁS A Maros kitűnő ivóvízzel látta el a várost, amelyet talicskába rakott kantákkal hordtak. Az ásott kutak vizét — ha minőségben nem is vetekedett a folyóvízzel — ember, állat egyaránt fogyasztotta. Az első katonai felmérés az 1772. évi úrbéri rendezés utáni állapotot tükrözte. Egy évtized alatt a szállásokon — a szilárd telekrendszer kialakulását követően — mintegy kétszáz gémeskutat készítettek. A belterületen pedig tűzrendészeti megokolásból 1791-től minden ház udvarán kötelező az ásott kút vagy víztároló létesítése. Az uradalmi prefektus megtiltja, hogy bárki a szomszédja kútját használja. 2 8 Fényes Elek szerint a kutak bővizűek, de italuk rendszerint rossz. 2 9 Az ásott kút legrégibb típusa a gödörkút, még a 19. század elején előfordul. A egyik inventárium rámátlan kútnak mondja. 3 0 Ennek egy továbbfejlesztett típusa a karós kút. A kerekre vagy szögletesre ásott kútoldalt a beomlás ellen vékonyabb oszlopokkal, karókkal verték körül. A szomszédos Apátfalván a vályogvető cigányok az utóbi évekig ilyen kutakat használtak. Csak ideiglenes jelleggel mindössze egy szezonra készültek. Az újjátelepítés után a rovásos kút, a fenyőfa kút vált általánossá. A rovásos kutat nagy gödörre kezdték ásni. A gödör kerületét a kút mélysége határozta meg. A lefelé szűkülő gödör oldalán — mintegy két méterenként — padkát képeztek ki, és a földet padkáról padkára dobva hányták ki. A vödörrel merigetett vizet kézből kézbe, láncban adogatták fel. A kutat legjobb nyár végén, az alacsony vízszintkor ásni. Az oldalát vörösfenyő vagy tölgyfa pallókból rótták össze. Ma is azt tartják, hogy vízben a fa tovább teszi, mint a vas. Rothadni a vízszint változás helyén szokott. Javításkor a víz színéig kellett a földet kiásni és a korhadt rovásfákat kicserélni. A szögletes rovásos kúttal szemben a téglakutak már kerek kiképzésűek. Az ásás megkezdése előtt deszkából árkust készítettek. A henger alakú deszka ácsolmány vázát fönt és lent egy-egy perec képezte, erre szegelték körbe a deszkákat. A perecdeszkák ívét a kút külső átmérője határozta meg. A deszka előrajzolása a kút sugarának megfelelően behajtott végű drót segítségével történt. A kút képzeletbeli közepébe beszúrtak egy pálcát, és a drót egyik végét ebbe akasztották, a másikba pedig plajbászt szúrtak, és így a deszkára íveket rajzoltak. Kifűrészelés után ezekből szegelték össze a perecet. A percekre merőlegesen rögzítették a deszkákat. Magát a kútásást egy nap alatt kellett elkészíteni, nehogy az oldala beomoljon. Ezért igen korán kezdenek munkához, sőt esetleg előző délután másfél-két méterre lemennek. A kútásáshoz hat személy kell. Maga a kútásó rövid nyelű rugós ásóval és lapáttal lent dolgozik. Munkáját szemmértékre végzi, de egy átmérőmérce mindig van a kö2 8 Eperjessy K., i. m. 7. 2 9 Fényes E., Magyarországnak... mostani állapottya statisztikai és geográphiai tekintetben IV. Pesten. 1839. 142. 3 0 MVL Bartha Mihály tutor iratai. 1817—29. 4. 200
