Tóth Ferenc: Anyag és technika Makó népi építészetében. A Makói Múzeum Füzetei 24. (Makó, 1979)

zelében, hogy időnként ellenőrizze a kút esetleges szűkülését vagy bővülését. Az ásás csigavonalban halad lefelé. A kút fölé háromlábú állványt állítanak, mely csigával, hengerrel, hajtókarral van felszerelve. Itt dolgozik a két hajtó, akik a negyven literes vödröket — sárral megtöltve — vagy üresen — húzzák fel, illetve eresztik le. A két vödrös dolga a föld illetve a sár kiöntése, a vödör ki- vagy felakasztása. Amikor elérik a talajvíz szintjét, munkába lép a szivattyús is. 26. Kútásó állvány. (1977) A munkát a kútásó irányítja. Ha tele van a vödör, felkiált: möhet, amint megjelenik a víz, felszól: a szivattyút össze lehet szerelni, vagy ha sok a víz: möhet a szivattyú vagy had mönnyön a víz. Addig haladnak lefelé, míg biztonságos a munka. Ekkor leeresztik az árkust. Az egyenként ledobott téglát a kútásó kézzel kapdossa el, és terpeszállásban rakja. A továbbiakban kotróval, bágerrel lehet mélyíteni a kutat, a téglával teli rakott árkus súlyánál fogva egyre lejjebb süllyed. A parasztkutaknál a téglát futóra rakják, vagyis féltégla szélességű a kútfal, a gulyakutaké viszont tégla vastagságú. A felső sort, a szegélyt éltéglával rakják ki. 201