Varga Dezső: Espersit János és baráti köre. A Makói Múzeum Füzetei 23. (Makó, 1979)

„AZ IDŐ ROSTÁJÁBAN" - Dr. Tóth Ferenc: Múzeum a makói Espersit-házban

Van itt még néhány jó idős komám, ölelő csöndje néhány öreg háznak; szeretlek, mint az álmodó a méhest. Ó, itt a nyugalom zenél fülünkben, ha esténként békák harmonikáznak. Nagyon szeretlek, néhány jó komám. Az Espersit-gyűjtemény gazdag kéziratos anyagát néhány évvel ezelőtt a Petőfi Irodalmi Múzeum vásárolta meg, az egykori dolgozószoba berendezését és a festményeket pedig a makói múzeum. Mint a Dél-Alföld első irodalmi kiállítóhelye várhatóan jelentős közművelődési szerepet tölt be. Avatására Espersit születésének századik évfordulóján — a jövő év elején — kerül sor. Az új irodalmi emlékhely nem szokványos állandó kiállítás lesz. Audiovizuális terme irodalmi film- és hangarchívummal lesz felszerelve. Szabadtéri kamaraszínpadán hangversenyeket és előadói esteket terveznek. Az épület ad helyet a makói művésztelep alkotásainak is. így az Espersit-ház nem csupán a múlt regisztrálója lesz, hanem a mai Makó élő szellemi életének is része. Lobogó 1978. október 19. 35. Dr. Tóth Ferenc: Múzeum a makói Espersit-házban Espersit János (1879—1931) a legmarkánsabb alakja annak a makói baloldali értelmiségi csoportnak, amely az ifjú József Attilát szárnya alá vette. Jó nevű ügyvéd, függetlenségi majd köztársaság párti politikus, radikális beállítottságú lapszerkesztő, irodalmi és művészeti mecénás. De ki is volt a „szabadság bajnoka", milyen környezetben élt ez a derék ügyvéd, hogy József Attila „Maros-menti Konstantinápoly "-ként jellemzi az akkori várost? Beszéljenek azok a költők, akik itt hosszabb-rövidebb ideig tartózkodtak. Espersit János: — Ez a nagyon kedves, minden gondolatomat kitaláló és minden szeszélyemet honoráló mecénás nem volt se gróf, se báró, még csak bankár sem volt, sőt ellenkezőleg... a szabadságot imádta és akarta... (Juhász Gyula) A lakás: — Ennél szebb, hangulatosabb, munkára, alkotásra serkentőbb lakást még nem láttam. Dolgozó szobáját engedte át nekem és ebben a meghitt kultúrbarlangban írtam meg legtöbb dolgomat... (Juhász Gyula) íróasztal: Öreg halálfej és egy ifjú leány Arcképe áll az íróasztalon És mind a kettő mosolyog reám És mind a kettőt szeretem nagyon (Juhász Gyula) 62