Varga Dezső: Espersit János és baráti köre. A Makói Múzeum Füzetei 23. (Makó, 1979)

„AZ IDŐ ROSTÁJÁBAN" - Dr. Tóth Ferenc: Múzeum a makói Espersit-házban

Könyvespolc: A régi és új bölcsek és poéták Sok művei díszítik polcaid, S magasb körökbe vitt a tiszta hit S ihlet, feledvén a borús planétát (Juhász Gyula) Szobor: Asszonyra várok, aki vággyal telve most szép, forró kezével hajamba túrna s nagyon megölelne. Asszony. S villogna bőre a homályba mint ez a szoborasszony, kire félénken hull a holdvilága. (József Attila) Falak: — A modern magyar festőművészet minden értékesebb harcosa ott van... (Juhász Gyula) Utca: Szelid akácra nyílik ablakom, Az utcán egy talicska megy kocogva... (Juhász Gyula) Udvar: A kertekben tarkán égő színek, Virágok, dúsan vérző szívek, Rajtuk az este harmata ring, De ez már az őszi pompa mind. (Juhász Gyula) Lakóház: A múzsa áldja ezt a szép lakot, Hol napjaim derűs örömben folytak... (Juhász Gyula) De milyen szellemi élet folyt az Espersit-házban? A debreceni trónfosztás évfordulóján, 1913. április tizennegyedikén Espersit lakásán tartják a köztársasági párt országos közgyűlését. A rendőrség azonban behatol az épületbe és többeket letartóztat. Ekkor nevezi Ady Endre Makót „hősi bajnok"-nak. 1923. januárjában merész lépésre szánja el magát József Attila, amelyet először Espersit Jánosnak mond el. — Ott hagyom az iskolát. — Mit csinálsz? — Magánúton fogom lerakni a vizsgáimat. — De addig hol leszel? — Itt János bácsinál. Az alsó lakásban meghúzódom. Kosztomat meg majd megkeresem. A húszas években gyakran igénybe veszi Espersit vendégszeretetét Juhász Gyula is. — Ha meg akarok írni valamit, kimegyek Makóra János barátomhoz, akinek lakása valóságos múzeum; jól elvagyok a szent csöndben. 63