Varga Dezső: Espersit János és baráti köre. A Makói Múzeum Füzetei 23. (Makó, 1979)
„AZ IDŐ ROSTÁJÁBAN" - Apró Antal, az országgyűlés elnöke az Espersit-házról - Dr. Bálint Sándor nyilatkozata az Espersit-ház átadásakor - Péter László: A Músa áldja ezt a' szép lakot. Irodalmi emlékház Makón
gimnázium magánvizsgáira: majdnem fél évig, június közepéig Espersit környezetében él. A Pesten sikerrel letett vizsgák után a nyarat szintén Makón tölti, de most Etus húgával együtt gyámjuk rokonánál, Riesz néninél, a Szegedi utcán laknak, közel a Maroshoz. Decemberben, az ugyancsak Pesten megszerzett érettségi után, karácsony elmúltával József Attila ismét Espersit vendége 1924. február elejéig. Január 29-én írta nénjének, Jolánnak: „Nyugodtan szépen elmúltak a napok az én szerető János Bácsim mellett. Dolgoztam sokat, tíz egynéhány jó verset és egy egyfelvonásos drámát írtam..." Beszámolt arról is, hogy a Lázadó Krisztus című verséért beidézték a rendőrségre. „János bácsi is azt mondja, hogy ez nem baj, ő is ült fogházban, államfogházban, sőt börtönben is: az a fontos, hogy ne lopásért vagy csalásért üljön az ember, és ebben igaza van." Augusztusban ismét Makón van, ismét Espersitnél. Ősszel a szegedi egyetemre iratkozik, de amint teheti átruccan atyai jóbarátjához. Szeptember 18-án, ő is ott a híres fényképen, amelyen Móra Ferenc, Juhász Gyula, Réti Ödön, Espersit János és a helyi főjegyző, Vertán Endre látható. A halottak napja körüli szünetet is János bátyjával tölti: szerkesztik a második verseskötetet, amely Nem én kiáltok címmel karácsony előtt hagyja el Koroknay József szegedi könyvnyomtató műhelyét. 1925. február elejére készülnek el a bekötött verseskötetek: ezekben a napokban keletkeztek a makói barátok, ismerősök dedikált példányai, tehát József Attila ekkor is ott volt. Utoljára 1928 nyarán vendégeskedett a Kazinczy utcai házban: két hetet töltött ott. Egy év múlva, 1929 nyarán, amikor Hódmezővásárhelyről rándult át Jolánnal és barátaikkal, többször fölkereste ugyan János bácsit, de már nem ebben a — Kazinczy utca 6. szám alatti — házban, hanem a vele ferdén átellenben levő sarokházban (Kazinczy u. 9.) József Jolán könyvének (József Attila élete) Espersit lakásáról szóló leírása tehát már erre vonatkozik. Ámbár lényegét illetően érvényes a Kazinczy u. 6. szám alattira is, hiszen a képek, könyvek, bútorok ugyanazt a jelleget, légkört adták mind a kettőnek. Espersit 1931-ben Pitvarosra költözött, megnősült. Két hét múlva, november 29-én szívroham oltotta ki az életét. A makói városi tanács Tóth Ferenc múzeumigazgató lelkes kezdeményére 1977ben 180 000 Ft-ért megvásárolta a rokkant öreg házat. Nem kis részben társadalmi munkával helyreállíttatta, s most folyik a belső berendezése. A kiállítás forgatókönyvét a Petőfi Irodalmi Múzeumban összehívott bizottság már megvitatta. Az első utcai szobát a köztársasági mozgalomnak, Juhász Gyula és Móra Ferenc makói emlékeinek, valamint a helyi művészetpártolásnak szentelik. A második, középső szoba Espersit eredeti bútoraival megőrzi a dolgozószoba hajdani légkörét, amelyben Juhász Gyula is alkotott. A híres dohánybarna bőrkanapé, fotelek: íróasztal a Juhász Csendélet című versében megénekelt koponyával és Espersit leányának, Cacának fényképével, könyvespolcok, a falakon a családnál fönnmaradt festmények, az említett művészek alkotásain kívül Espesrsit János néhány saját képe is. Mert a lelkes mecénás nemcsak kitűnő előadóművész, publicista, hanem szerény, de műkedvelőnél magasabb szintű festő, sőt költő is volt. A harmadik utcai szobában kezdődik a József Attila-emlékkiállítás. Itt a pesti gyermekkor és a makói diákévek dokumentumai lesznek láthatók: a következő, az udvar felé forduló szobában a makói „jó öreg komák"-nak, pártfogóinak, elsősorban Espersit Jánosnak, majd Saitos Gyulának, Kesztner Zoltánnak, Diósszilágyi Sámuelnek. Kiss Károlynak és másoknak emlékét örökíti meg a sok képi, hírlapi és kézirati emlék. A József Attila-kiállítás harmadik kisebb szobájában a költő pályájának további szakaszait szemléltetik a relikviák. 59
