Varga Dezső: Espersit János és baráti köre. A Makói Múzeum Füzetei 23. (Makó, 1979)

„AZ IDŐ ROSTÁJÁBAN" - Apró Antal, az országgyűlés elnöke az Espersit-házról - Dr. Bálint Sándor nyilatkozata az Espersit-ház átadásakor - Péter László: A Músa áldja ezt a' szép lakot. Irodalmi emlékház Makón

s ő ajánlotta Juhász Gyula figyelmébe. A szegedi költő azóta híressé vált előszavával, melyet József Attila első versesfüzete, a Szépség koldusa elé írt, indította el ifjú pályatársát a világirodalomba vezető úton. „Emberek, magyarok, íme a költő, aki indul, magasba és mélybe: József Attila, szeressétek és fogjátok pártját neki!" Juhász Gyula 1929-ig, betegsége elhatalmasodásáig rendszeresen, évente kétszer-háromszor egy-két hétre Espersit házában pihent és alkotott. Számos verse, tárcája és Orbán lelke című kisregénye is Espersit íróasztalán született. 1925. október 21-én az utca névadójának, Kazinczy Ferencnek a modorában írta meg szonettjét (a címét a versformának Virág Benedektől megmagyarított szavából alkotta: Hangzatka), melyben a ház ihlető csöndjét magasztalta: A Musa áldja ezt a' szép lakot, Hol napjaim örömbe' folytak s munkálkodásba, hol a' chárisoknak Dalolva hoztam víg áldozatot. Társalkodám itt a'jeles nagyokkal, S önnön tüzem kigyúlt oltárikon, E hely vala számomra — Helikon. Egy interjúban így beszélt Juhász Gyula: „Ha meg akarok írni valamit kimegyek Makóra Espersit János barátomhoz. Annak a lakása valóságos múzeum; jól elvagyok a szent csöndben." Egy másiknak meg ezt vallotta: „Két hétig mást sem tettem, mint olvastam, írtam, ettem és aludtam. Mindennap korán keltem, hét óra előtt. Künn a kertben élveztem a virágillatos, reggeli levegőt. Fél kilenckor már benn ültem a hűvös könyvtárszoba íróasztala mellett és írtam. írtam délig. Ebéd után folytattam, és csak lámpagyújtáskor hagytam abban. Megírtam egy regényt, és majdnem egy kötetre való verset. Magam is csodálkozom azon, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen sokat lehet írni, de azé a könyvtárszobáé az érdem. Ott leküzdhetetlen kényszer hajtja neki az embert a munkának. Roskadásig megrakott könyvespolcok takarják el a falakat, alig marad hely a képek számára, pedig a modern magyar festőművészet minden értékesebb harcosa ott van. Ott láttam viszont a szerencsétlen sorsú Gulácsy Lajos rólam festett karikatúráját, amelyen francia márki vagyok, parókával, csipkegallérral; Rudnay-, Bodzássy, Károlyi-képek egész sorozata lepi el a szabad falrészeket..." „Hálás vagyok Espersit Jánosnak ezért a termékeny két hétért — fejezte be Juhász Gyula —, mert virágos kertjén és háza csöndjén keresztül ismét megszerettem Makót. A könyvek és virágok közt nem ért el a makói por." Espersithez írott nyílt levelében meg ezeket mondotta: „Remélem, hogy a nyájas olvasó találkozni fog azokkal, amiket ez a csöndes makói íróasztal termett. Minden búzdított itt, és minden lelkesített. Az ablakom alatt a magyar föld népe ballagott, döngő és imbolygó léptekkel, az a nép, amely mégiscsak a magyar jönvendő egyik legbiztosabb és legerősebb záloga és ígérete, az a nép, amelyből én magam is származom, és amelyet aggodalmas reménységgel szeretek. Ez a nép ma még csak a földet kedveli és nem a poétát, pedig ha a kultúra betűjét is úgy fogja majd becsülni, mint azokat a barázdákat, amiket a föld nyitott méhébe ró, akkor megint a világ népe lehet. Addig bizony a magyar író csak Ady szavait ismételheti, ha látja őket, amint ballagnak döngő léptekkel a magyar parlagon: Szeretném, ha szeretnének!" Az Espersit-ház másik nevezetes lakója: József Attila, 1922 húsvétjától fordult meg alkalmanként itt, de 1923 januárjában, amikor nemcsak az internátusból, hanem a gimnáziumból is kilép, Espersit magához veszi. Itt készül a hetedik és a nyolcadik 58