Varga Dezső: Espersit János és baráti köre. A Makói Múzeum Füzetei 23. (Makó, 1979)

„AZ IDŐ ROSTÁJÁBAN" - Szabó G. László megnyitó beszéde

— 1967-ben nyitotta meg kapuit a Juhász Gyula Egészségügyi és Kertészeti Szakközépiskola épülete; — 1969-ben adták át az újvárosi tömegszervezeti és művelődési székházat; — 1971-ben Rákoson épült új művelődési ház; — 1971-ben készült el — megyénk ma is legmodernebb — városi, járási könyvtára; — és 1977-ben kapták új, korszerű otthonukat az Erdei Ferenc nevét viselő kollégium diákjai. Van a városnak kiállítóterme, ahol az országos, megyei és helyi képzőművészek alkotásait, az amatőr díszítőművészeti szakkörök munkáit mutatják be; s minden évben izgalmas grafikai gyűjteménnyel vonul fel a mindinkább országos rangra emelkedő Marosmenti Művésztelep fiatal alkotó gárdája. A kiállítóterem mellett — az Espersit irodalmi emlékház megnyitása az első lépés ahhoz, hogy a közművelődési intézmények sorából oly nagyon hiányzó — makói múzeumi-hálózat is kialakuljon. A múzeumnak igen fontos szerepük van abban, hogy a történeti, kulturális és művészeti értékeket minél szélesebb rétegek közkincsévé tegyék, és így jelentős mértékben hozzájáruljanak a tudományos megalapozottságú marxista világnézet, történelemszemlélet kialakításához. Csongrád megye múzeumi hálózatában gazdag régészeti, néprajzi, természettudományi, történeti, munkásmozgalmi és képzőművészeti értékek vannak felhalmozva. Az ezekről készített 15 állandó, 53 időszaki és 57 vándorkiállítást az elmúlt évben több mint 270 ezer látogató tekintette meg. Az állandó kiállításokra alkalmas épületek sorából azonban hiányoznak a megye gazdag irodalmi és képzőművészeti örökségét bemutató létesítmények. Az Espersitház megnyitása ezen adósságunk törlesztésének első megnyilvánulása, s ezt rövidesen követni fogja Szegeden Móra Ferenc, Hódmezővásárhelyen a Németh László emlékszoba kialakítása. Örömmel mondhatom el, hogy közelebb jutottunk Hódmezővásárhelyen az alföldi galéria létrehozásához is. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy megyénkben elsőként Makó városának összefogása, akarata, szellemi kincseink ápolásában és megőrzésében tanúsított dicséretes buzgalma hívta életre ezt az irodalmi emlékmúzeumot. Mindenekelőtt kell megemlítenem, a város valamennyi lakójában — fiatalban és idősben egyaránt — élő tiszteletet a múlt hagyományai és haladó törekvései iránt. E tisztelet ébrentartásában, erősítésében katalizátor szerepét játszotta a tíz éve működő makói Múzeum barátokKöre. A város párt és állami vezetése pedig azonosulva a lakosság és a kör lelkes törekvéseivel, mindent megtett e kezdeményezés valóra váltásáért. A Csongrád megyei Tanács látva a város vezetésének, lakóinak lelkes hozzáállását, jelentős anyagi eszközökkel támogatta az emlékház felújítási munkálatait. Tisztelt Ünneplő Közönség! Vidéki városaink szellemi légkörét a századforduló táján jórészt a helybeli értelmiség kiváló képviselői teremtették meg. Irodalmunk, tudományos életünk legnagyobbjai túlnyomó többségükben vidéken kezdték meg pályájukat, s útnak indulásuk, szellemi fejlődésük első motívumait sokan egy-egy vidéki város jellegzetes légköréből nyerték. A magyar vidéki városok múzeumai úgyszólván kivétel nélkül a vidéki értelmiség legműveltebb, leghaladóbb képviselőinek kezdeményezéséből, törek52