Szirbik Miklós: Makó városának leírása 1835–1836. A Makói Múzeum Füzetei 22. (Makó, 1979)

Makó Várossáról közönségesen - Szőlleiről, s boráról - Veteményes kertjeiről, s az azokban való Termesztményekről

földektől elkülönözve vágynák, megugarolják egyszer, a második szántásba vetnek. A szállások között pedig, a búza alá való földet kukoritzával vetik bé tavaszszal, s annak nyári kapállása szolgál ugarlás gyanánt; árpát, zabot, mindég egy szántásba vetnek. A háromszori szántás itt talám nem is szükséges, sőt ártalmas lehetne. Legalább megesett már egyen, kettőn, a ki próbálta, hogy gabonája, a nagy kövérség miatt, megdűlt, és elrothadt. Egyébaránt ennek megítélését az ahoz tudókra bízom. §. 17. Szőlleiről, s boráról Makónak tulajdonképpen szőllőnek való földje nem volna, minthogy egész határa lapály; mindazáltal itt sok Szőllőskertek vágynák, s azokban sok bor terem. A Szőllőskertek nevei ezek: Kákás, Verebes, Ó és Új Szent Lőrintz, Ingó, Prütskös, Kortyogó, Újhegy, Bánom, Sovány, Ardits, Bütykös Kenyérváró, innenső, és túlsó Jángor. Az ide való bor ezelőtt mind veres volt, minthogy a törkölyön meghagyták forrni; most már többnyire mindjárt szűrik, s fejérnek tsinálják. ízére nézve nagyobb részént savanyú; a soványabb helyeken terem édes is: de mindenik tartatlan; kivált minthogy itt a köz lakosoknak pintzéik nintsenek, a hói vágynák is, azok is tsekélyen lévén a főidben, nem alkalmatosok. Innen az ide való bort esztendő alatt el szokták fogyasztani: mindaz által némellyek a jobb fajtát második esztendőre is eltartják, a nélkül, hogy nagyon megavasodna. Hajdan itt a Szőllő tartás nagyon hasznos volt, mellyért sokan szántóföldjeiket is eladták, és Szőllőt szereztek, abból kevesebb bajjal, több jövedelmek lévén; minthogy a szomszéd Falusiak is ide jártak bort venni. Minekutánna pedig a Falukon is Szőllők plántáltattak, a hegyi Szőllők is jobban míveltetnek, és a kiknek borra van szükségek, ott a jót szint azon az árron megkapják, mint itt az alábbvalót: a kivitel majd egészen megszűnvén; az itteni szőllőbeli gazdálkodás nagyon kezd tsökkenni. — Gyümölts fák, mind a szőllős, mind a mindjárt említendő Veteményes kertekben bővséggel vágynák. Nemes gyümölts ugyan nem sok van; minthogy az oltást nem régen kapták fel: de már Szuszogóban, Kortyogóban, és némelly Uraságoknak kertjeikben mindenféle nemes fajú gyümöltsfák nagyon kezdenek szaporodni. §. 18. Veteményes kertjeiről, s az azokban való Termesztményekről Veteményes kertjei ezek: Szuszogó, Lesi, Borjúvár, Szent Lőrintznek és Kortyogónak egy része, sőt a régi Szőllőket is helyenként kivágják, és veteményes földekké formálják. A vetemény termesztés már most a legnagyobb haszonnal fizető. A kinek 2—3 lántz veteményes földje van jó helyen, könnyebben él, mint a Sessiós gazda, és szemlátomást gyarapodik. Termesztenek pedig veres és fokhagymát sokat; paprikát annyit, hogy némellyek, törve hordókat töltenek meg véle; mindenféle káposzta, és saláta nemet eleget, s jót. De kivált gyökeres veteményeiről híres Makó. Az itt termő petrezselyem, zeller, peszternák, sárga répa, mind bővségével, mind szépségével s jóságával elsőséget érdemel. Szóval az egész Alföldet, és Bánátot elönti Makó gyökereivel, hagymáival és paprikájával. "3 Makó városának leírása 33