Szirbik Miklós: Makó városának leírása 1835–1836. A Makói Múzeum Füzetei 22. (Makó, 1979)

Makó Várossáról közönségesen - Földjének minéműségéről

is tele telvén, a szántóföldeken dolgozók az itthon lévőktől elszakasztattak. Azok veszedelemben forgó Kedveseikhez siettek, s által hordásokra komp, és tsónakok rendeltettek : de minekelőtte ezek előállottak volna, sokan úszva, vagy lóháton a víznek neki menvén: néhányan közzülök életeket vesztették. Egy egész hétig lévén így vízzel elzárva a Város, sokan — minden élelem szereiktől megfosztva—éhségre jutottak volna, ha a Vásárhelyiek, és Szegediek könyörületességből, az élést a szükséget szenvedők számára, szekereken és hajókon nem hordották volna. A hasonló veszedelem megelőzésére, még azon, s következett esztendőben, nagy töltések készíttettek. A Város alatti töltésnek hoszsza, tsavargóival együtt, 1 mértfőid; szélessége alól 10, feljül 2 öl, magassága két öltől fogva harmadfélig. Ezenkívül van még a határ többi részének oltalmazására valamivel kissebb töltés, 3 mértföldnyi hoszszúságú. Ezen töltések szüntelen újíttatnak, a hol a régiekig jön a víz, karika töltések hányatnak, vízvető gátak készíttetnek; a mellyekre menő költséget, és erőt alig lehet felszámítani. így van ez a Bánáti oldalon is. Mindaz által ezen óriási munka mellett is, tapasztalni lehet annak igazságát, a mit Báró Vay Miklós Ő Méltósága, vizek régulázására ügyelő korában itt megfordúlván, s látván a kétfelőli iszonyú töltéseket, előre megmondott: Ennyi vizet, úgymond, illy keskeny útra szorítani képtelenség; ebből egyéb nem leszsz, hanem hogy a leülepedő iszap által, a víz feneke, mind feljebb feljebb nevekedvén, egyszer ágyából kinő, s a Várost ellenállhatatlan dühösséggel végképpen elpusztítja. Nints egyéb mód a Város megmentésére a Maros elásásánál. Valósággal vágynák is már ollyan hellyek a Marosban, a hói a víz feneke alig van alantabb a Város útszáinál. Melly okon tzélba van már véve az elásás, annak útja kimérve, a reá való költség a Felsőség által megajánlva; tsak a szomszéd Torontál Vármegye által hátráltatik még az, a közbenjött akadályok miatt. §. 16. Földjének minéműségéről Földjének felső színe fekete; homok itt éppen nints, kivévén azon kevés iszapot, mellyet a Maros árja imitt amott lerakott; szék mind a belső, mind kivált a külső legelőn nem kevés. A fekete földön alól kezdődik a sárga 3—4 sukkra; a Város Északi szélén, nem nagy helyen, 1 sukkra is. A sárga föld alatt következik kékes agyag, az alatt, mintegy másfél ölnyi mélységben, folyó iszap, néhol éppen homok, melly a kút lejjebb vitelét megakadályoztatja: de illyen helyeken még is bőv, és jó víz találtatik. A szántóföldek között, kivált Igás körül, az agyag alatt sok helyeken fejér, még többeken veres föld találtatik; és az illyen helyeken szokott lenni a feljebb említett sós és keserű víz. A mi termékenységét, s terméseit illeti: a búza megád 5—10, az árpa 6—12, a zab 10—20 magot. Az itt termő búza igen jó minéműségű. Leginkább tiszta búzát termesztenek, kétszerest kevesebbet, tsupa rozst éppen nem. Termesztenek tavasz búzát is, mellynek néha nagy ideje van; ezen kívül kukoritzát sokat, és jót; kölest keveset; kendert eleget; lent imitt amott; dinnyét, tököt középszerű menynyiségűt, és minéműségűt; lentsét, borsót, paszúlyt elegendőt; krumplit keveset; mind azért, mert a föld nem mindenütt neki való, mind azért, mert azt tartják még itt, hogy az nem Magyarnak való eledel. Dohányt is hajdan sokat termesztettek, most nagyon felhagytak véle. A zöldségekről alább lészen szó. Szénát kapnak, nem nagy bővségben, a szántóföldek között, többet az Uraság rétjén, pénzért, és résziben. A mesterséges kaszállót még tsak némelly Uraságok próbálják, és kitsiny mértékben. A honnan a takarmányt teszi nagyobb részént a kukoritza tsutka és szalma, néha még búza szalma is. — A háromszori szántás itt még esmeretlen. Az úgy nevezett ugar földeket, mellyek a szállás32