Szirbik Miklós: Makó városának leírása 1835–1836. A Makói Múzeum Füzetei 22. (Makó, 1979)

Makó Várossáról közönségesen - A határban lévő nevezetességekről

Uraság bír Kopántson 122 Réten, a kaszállókat, nád, gyékény termő helyeket, Kertészségeket öszvevéve 264 Pátfalvai határban 7 Kákási, Szugolyi erdők, vagy is inkább fás kaszállók, és Mikótsa tesznek 6 Igási, Rákosi, Dáli Csárdákhoz tartozó földek 1 400 A 621 1/4 Sessio Urbarialis telkekből bírnak: Nemes Urak 37 3/4 Posta 1/4 Város két Notáriussai 2 1/4 R. Catholica Ekklésiabeli Plebanus 2 1 /4 Kántor 2/4 Harangozó 1 /4 Egyesült Görög Ekklésiabeli Plebanus 1 1/4 Káplán (mellyet az Ekklésia pénzen vett) 1 Kántor _ 2/4 Harangozó * 1 /4 Reformata Ekklésiabeli egyik Prédikátor 1 1/4 másik (mellyet az Ekklésia pénzen vett) 1 Kántor 2/4 Harangozó 1/4 3 49 1/4 §. 14. A határban lévő nevezetességekről Ezeken értem a határban lévő elpusztult helyeket, más darab földeket, síkokat, szigeteket, halmokat, ereket, fenekeket, tavakat, fokokat, és folyóvizét. Folyóvize különössen fog leírattatni: a többiről lássunk itt. Az elpusztúlt helyek ezek: Kopánts, melly hajdan Mező—Kopántsnak neveztetett, s birtokosi voltak 1592-dik esztendő tájján Botskos János, és Kamotsházi István. Most barom legelő puszta, Temploma falainak egy része még máig is fenáll. — Szent Lőrintz, most Szőllők vágynák a Falú helyjén, határának egy részén pedig a város déli oldala fekszik. Temploma fundamentomának köveit a múlt század végén ásatta ki egy Hegyesi nevű nemes ember, mint azon szőllőskerti résznek birtokossá, és más építésre fordította. Talált ott, néhány esztendőkkel ez előtt, bizonyos ember, egy kőkoporsót is; de nem tudván annak betsét, mint mondják, ismét bétemette. Tömpös, hol mint már láttuk, egy nagy vas keresztet találtak nem régen. — Kis Makó,* Csókás, Dál (hajdan Dálegyház) melly helyeken a Templom fundamentomi láthatók; az utóbbin pedig találtatnak sok ember tsontok is; nagyok, sűrűn temetve, 3—4 egy négyszegű * Volt ez Igás mellett, a Száraz ér innenső partján. 26