Szirbik Miklós: Makó városának leírása 1835–1836. A Makói Múzeum Füzetei 22. (Makó, 1979)

Makó Várossáról közönségesen - A határban lévő nevezetességekről

ölnyi helyen, nem mélyen, ülve; mellyből, minthogy a Törökök mái napig is így temetkeznek, mint azt Belgrádban 1834-dikben lett megfordulásomkor, magam is tapasztaltam: azt lehet ítélni, hogy ezek Törökök voltak. — A feljebb említett négy nemes emberek Leiét és Igást is faluknak mondják: de ezek tsak Kertészségek lehettek. Más darab földek, azokon kívül, mellyek már a felje'obi §-ban megneveztettek, ezek: Hatrongyos,* Rákos, Margita,** Szent Miklós; különösen a réten, s réti oldalon : Hajdova, Kalára, Kis Mejje, Nagy Mejje, Vetye egy része, Sírhegy, Kingétz, Biberés, Ménestsapás, Batida, Pernyedomb, Kárászos, Lúdas, Gents, Lúts, Paptelek, Czirok méhesse, Pannahát, Rókalyukashát, Kolláthát, Borzhát, Ürmöshát, Homokhát, Darabhát, Kis Mogyorós, Nagy Mogyorós, Kis Gyűrűs, Hoszszúszék. — Síkok: Örs síkja, Lelei sík, nagy és kis sík. — Szigetek: Kis Kalára, Tömpös, Szabó András szigetje. Félszigetek: Goszpodi, és Fejérházi, vagy Görög szigetje, e két utóbbi túl a Maroson. Halmok: Vita—Jángori—Babály—Pap—Korondé—Lyukas—Mikótsai, Szőllő— vagy Gerizdes—Péter—Elő Közép—Fekete halom. Erek: első, s egy kis folyó-vízzel vetekedő a Száraz ér, melly Aradtól fogva Tornyán, Battonyán, Mezőhegyesen, Kovátsházán, Kaszaperen, Komlóson, Sámsomon keresztül a Makai határba jővén, Földeák alatt a réten elenyészik. Száraznak neveztetik, mert nem mindenkor van víz benne. Régen ugyan minden áradáson tele jött, temérdek halat hozván a a vízárja magával; még malom is volt rajta: nevezetesen a Makai határban: az Igási csárda mellett, még most is látszik a malom helyje; sőt az ott forgott kő is meg van még, és szolgál egy Bujáki malomban. Minekutánna pedig Aradnál a torkát betsinálták, csak hóból és esőből kapja vizét, s ritkán áradásból. Ezenkívül vágynák még a szántóföldeken és legelőkön: a Kopántsi, Királyhegyesi, Bogárzó, Dáli, Mikótsai, Margitai, Jángori erek. Ezen erekben tsak árvizes időben van víz; mindenik több ágakra oszlik. Nevezetes a Mikótsai ér, melly a Kákási szőllők mellett, a Marosból kiszivárgó vízből vcvén eredetét, és Mikótsa mellett a Dálinak két ága vele egyesülvén, nagy szélességben a Város alá kanyarodik, s annak a keleti oldalon való kijjebb terjedését megakadályoztatja. A Város alól menvén Margitának, s ott nevét is attól vévén, szakad a Jángori érbe, s ez a rétbe. Hogy a Városon keresztül is foly egy ér, hasonlóképpen a Maros töltésén keresztül szivárgó vízből eredve, már láttuk feljebb a Város leírásában. Ez szolgál az esővíznek is a Város nagy részéből való letsapolására: de mikor a Maros kiront, az itt tolakodó víz ennek környékét legjobban elpusztítja. Vágynák még erek a réten, s réti oldalon is, mint: Általér, Hóró, Disznóér, Vékonyér, Sásér, Biberés erei. Fenekek: Jángori, Mámai, Kis Gyűrűsi, Mejje és nagy fenék. — Tavak: Lelei, Gentsi, Lútsi, Bán, Horgos, Kövesd, Köles, Sós tó. — Fokok: Szent Lőrintzi, 12 öl szélességű, 7 öl mélységű, mellyet az 1821-diki, Kalárai, 7 öl szélességű, 4 öl mélységű, mellyet az 1827-diki kitörése ásott a Marosnak; Vályogvetői, melly 1818-diki, Margitai, és Mikótsai, mellyek 1823-diki töltés szakadáskor támadtak; mindenik hasonlóképpen mély. Az utolsó neveztetik gyilkos tónak is; minthogy kenderáztató hely lévén, hirtelen mélysége miatt sokan bele halnak. * Nevét onnan származtatják, hogy valamikor hat szegény, és rongyos emberek szállották meg, kik, mivel földjök sovány volt, azután is rongyosok maradtak. ** Itt is valamikor vagy Helységnek, vagy valami erősségnek kellett lenni. Bizonysági ennek, a földásás közben itt találtató számtalan vastag tserép darabok, és ember tsontok. A többek közt találtatott itt három esztendőkkel ez előtt, tsak egy épület fundamentoma letételével, három emberi tsont, mind ülve, s nem mélyen temetve, mint a feljebb említett Dáliák. Egyik a többinél szembetűnőleg nagyobb volt, s a nyakában mejjére leereszkedő értz, is megrosdásodott nyakékesség. Ugyan itt találtatott egy másik, méllyebben, lovastól, fegyverestől. A fegyverek közzül kiesmerhető volt a szablya és a nyíl. 27