Szirbik Miklós: Makó városának leírása 1835–1836. A Makói Múzeum Füzetei 22. (Makó, 1979)

Makó Várossáról közönségesen - Régi szabadságáról, s azt kissebb vagy nagyobb mértékben érdeklő Irományjairól

nélkül, tizennégy esztendeig pedig a hazájában hivatalban lévén, ekkor t.i. 15 esztendő múlva jött vissza Makóra. Hogy pedig az ő visszajövetele 1701-ben történt, azt már világosan feljegyzi. Melly esztendő számból ha kihúzzuk a 15-töt, a feljebb említett 1686 jön ki. §. 7. Régi szabadságáról, s azt kissebb vagy nagyobb mértékben érdeklő Irományjairól Hogy a Makaiak régen szabad, és fegyverrel szolgáló emberek voltak, annak emlékezete úgy fennmaradt firól fira a maradék fejében, hogy azt onnan ki se lehetne verni. Ezt bizonyítják a feljebb említett Irományok is, mellyeket éppen ezért hagytam ezen szakaszra, mivel egyéb világosítások mellett, mint némi némű szabadságra mutatnak. Nem sokat nyom ugyan e részben a Bátori Gábortól 1608-dik esztendőben kiadott Privilegium, mert abban nints egyébb ennél: hogy a Makai embert más bűnéért s adósságáért háborgatni nem szabad. Illyen Privilégiumra márma szükség nintsen. De tsak ugyan kijő annyi belőle, hogy ez a Fejedelem is a Makaiak eránt figyelemmel és kedvezéssel viseltetett. Méltó ez, hogy a maga egész valóságában ide tétessék: Makó város kiváltságlevele* Mi, Báthori Gábor Isten kegyelméből Erdély fejedelme, a magyar királyság Részeinek ura és a székelyek grófja emlékezetül adjuk stb., amikor hűséges tanácsos uraink közül néhányan nálunk közbenjártak, akkor velük együttérezve és kötelességünk tudatában sajnálattal megértettük Csanád vármegyében fekvő Makó városunk polgárainak és lakosainak szűkölködését és nyomorúságát, amelyet az elmúlt háborúk és zavargások ideje alatt különböző nemzetek katonáitól, különösen pedig a tatárok gyakori pusztításai és fosztogatásai nyomán szenvedtek. Meg akarván az említett Makó város polgárait, lakosait és vendégnépeit a romlástól, az elhagyatottságtól és minden féle hatalmaskodástól óvni, ezért mindenkit kegyesen engedelmességre intve elrendeltük, hogy mások tartozásaiért, vétségéért és kihágásáért személyükben, dolgaikban és javaikban nem szabad háborgatni őket, vagy családtagjaikat, és ezeket országunk egész területén háborítani, beperelni, bebörtönözni vagy letartóztatni egyáltalán nem szabad. Éppen ezért nektek nagytekintélyű, nagylelkű, nemzetes és nemes uraknak, minden vármegyei főispánnak, alispánnak, a szolgabíráknak, a várkapitányoknak, elöljáróknak, gondnokoknak és várnagyoknak, valamint az összes tisztségviselőknek a harmincadosoknak, a vámszedőknek, a hidak, révek, gázlók és utak őreinek, a királyi bíráknak, továbbá a városi, mezővárosi, falusi és uradalmi esküiteknek és mindenki másnak, bármilyen hivatalt, állást, méltóságot vagy tisztséget visel bárhol országunk területén megparancsoljuk és jelen levelünkkel — ellentmondást nem tűrve — elrendeljük, hogy a már említett Makó városunk polgárait, lakosait és vendégnépeit, valamint azok családtagjait bárhol és bármikor, valahányszor szükséges élelmük beszerzése végett országunk különböző területein járnak—kelnek és árúikkal és javaikkal területeitekre érkeznek, őket — (egyébként is a becsületes és ártatlan embereket más bűnösök miatt, ezek kihágásaiért, bűneiért és adósságaiért semmiképpen sem szabad letartóztatni) — senki követelésére személyükben, dolgaikban és javaikban bíróság elé állítani, kényszeríteni és megidézni, vagy árúikat és javaikat elkobozni vagy visszatartani sehol és semmiképpen ne merészeljétek (hacsak tetten nem éritek * Mind ez, mind a többi itt felhozandó Irományok, mint már feljebb is említtetett a Város Levéltárában találtatnak. 11