Rátkai Árpád: A makói munkáseszperantista csoport története. A Makói Múzeum Füzetei 21. (Makó, 1978)

vezetés immár semmilyen közösséget nem vállal az egyesülettel.

6

2 Ezzel szabad utat biztosítottak a még határozottabb rendőri akcióknak. Makón a szociáldemokrata határozatot nem hajtották végre, a „befizető hely" továbbra is a Munkásotthonban maradt, a csoport tovább működött. Megszakadt azonban a kapcsolat a MEME-központtal, mert az időközben gyakorlatilag illegalitásba vonult. A Dob-utcai központ február elején titokban Óbudára, a Pacsirtamezőutcába költözött, majd a „kivált vasasok" helyiségeiben, a Kertész utca 24. sz. házban kapott menedéket. Itt ütött rajtuk a rendőrség az 1934. február 17-re virradó éjszakán, s tíz személyt letartóztattak.

6

3 Ezt az akciót március 8-án Bleier Vilmosnál, a Literatura Mondo kiadó vezetőjénél tartott házkutatás követte. Végül további nyomozás eredményeként április 3-án és 4-én rajtaütésszerű házkutatásokat tartottak olyanoknál, „akikről feltehető volt, hogy újabban is részesei az egészen baloldali eszperantó mozgalomnak". A házkutatások alkalmával tizenhárom vezető eszperantistát tartóztattak le.

6

4 Április 9-én az 177.388/1934. sz. belügyminiszteri rendelettelfeloszlatták a Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesületét. A feloszlatás indoklásául a rendelet megállapította, hogy az általuk terjesztett eszperantó nyelvű nyomtatványoknak „még a tudományos és irodalmi cikkei is telve vannak osztály, vallás és nemzetellenes elvekkel és kitételekkel. Az egyesület ... melegágya lett a kommunista propagandának, amely azonban oly ügyesen folyt a különböző helyi szervezetek tagjai között, hogy csak ritka esetben lehetett emiatt eljárást indítani ,.."

6

4 Mivel az egyesület központját már a rendelet megjelenését megelőző két hónap alatt felszámolták, az ezt követő napokban a helyi csoportokra került sor. Ennek az országos akciónak részeként a makói Munkásotthonban működő „befizető helyen" a rendőrség lefoglalta a csoport iratait, könyveit, vagyontárgyait, sőt még 3 pengő készpénzt is találtak.

6

5 Ez a készpénz harminc havi tagbélyeg árának felel meg. Feltételezve, hogy a februári tagdíjakkal már nem volt kinek elszámolniok, s időközben befizették a márciusi, sőt talán az áprilisi tagdíjakat is, megállapíthatjuk, hogy a felszámoláskor még legalább tíz pontosan fizető tagja volt Makón az egyesületnek. A csoport működésének csak az 1934. áprilisi országos rendőrakció vetett teljesen véget. Visszhang Hogy milyen volt a hangulat a makói szociáldemokrata pártszervezetben a MEME betiltása után, azt pontosan ismerjük Leinhardt Antal szociáldemokrata vezető helyzetjelentéséből. Leinhardt május 5—7-én járt Makón, s így számolt be tapasztalatairól a pártvezetésnek: „Sulyok József, Kallós Lajos, Kovács Károly, Szabó János, Diós Sándor és több elvtárssal egy teljes fél napot beszélgettem. Az elvtársak erősen kifogásolták a párt és a „Népszava gyenge politikáját, szerintük a magyar párt is ugyanolyan sorsra jut, mint a német testvérpártunk, ha továbbra is ezt a megalkuvó politikai taktikázást folytatja. Szerintük a demokrácia nem célravezető eszköz már, és ezzel a magyar munkásmozgalmat nem lehet mégegyszer megerősíteni. A mozgalmat a tömegek előtt — mondják — csak az esetben lehet vonzóvá tenni, ha forradalmibb lendületű és tiszta marxista jelszavakkal telített mozgalmat csinál a pártvezetőség. Élesen elítélték a pártvezetőségi és szakszervezeti tanács intézkedését, mellyel az eszperantista mozgalmat felszámolta, és mint mondják, vezetőit a rendőrség kezére játszotta. A felsorolt elvtársak eszperantisták voltak."

6

6 Nyilvánosan csak az ún. semleges eszperantisták kis szervezete foglalt állást a betiltással kapcsolatban. Nem mertek ugyan szót emelni az eszperantó mzogalom 17