Rátkai Árpád: A makói munkáseszperantista csoport története. A Makói Múzeum Füzetei 21. (Makó, 1978)

derékhada elleni rendőrakciók miatt, büntetlenül bírálhatták viszont a Szociáldemokrata Pártot, mert az „egyszerűen kizárta az egyesületet, bár ez a MEME-re mért csapás az egész munkásmozgalomra mért csapás is."

6

7 Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az eszperantisták politikai tevékenysége még ezek után sem szűnt meg teljesen. A Belügyminisztérium, amely továbbra is figyelemmel kísérte a részükre az országba érkező eszperantó nyomtatványokat, 1934. októberében öt, novemberében pedig tizennégy újabb eszperantó nyelvű folyóirat és könyvterjesztését tiltotta be.

6

8 S az adminisztratív intézkedések, betiltások, bírósági eljárások folytatódtak a következő években is.

6

9 A makói csoport egykori tagjainak a harmincas évek közepén és második felében a Demény-frakcióval már nem voltak kapcsolatai. Baloldali szociáldemokraták, néhányan illegális kommunisták voltak ebben az időben. A rendőrség többeket közülük mint kommunistákat vagy kommunistagyanús személyeket tartott megfigyelés alatt. Régi eszperantista kapcsolataik egy részét ők is megtartották. Ezek felhasználásával, budapesti közvetítéssel jutott el hozzájuk 1937—1938-ban a KMP Prágában kiadott központi orgánuma, a Dolgozók Lapja. Később rendszeresen hallgatták a moszkvai rádió magyar nyelvű adásait,

7

0 majd bekapcsolódtak a háborúellenes propagandába is.

2

4 Baloldali tevékenységük miatt 1944-ben internálták Kallós Lajost, Szabó Jánost, Sulyok Józsefet, Igaz Lajost, Diós Sándort és Kiss Imrét.

7

1 Epilógus A csoport egykori tagjai a felszabadulás után mint kommunisták vagy szociáldemokraták kerültek a gazdasági és állami élet vezető tisztségeibe: Diós Sándor a Csanád megyei Földbirtokrendező Tanács elnöke, Földházi Imre Makó Városi Tanács elnöke, Kallós Lajos a Mezőhegyesi Állami Birtok kormánybiztosa, Kiss Imre Makó polgármestere, majd a Veszprém megyei Tanács elnöke, Kovács Károly Budapesten szakszervezeti vezető, Nacsa János Makón gyáregységvezető. Oláh János Dunaszekcsőn TÜZÉP-kirendeltség vezetője, Rozsnyai Lajos külügyi szolgálatban, Sulyok József az MKP Makó városi titkára, majd a Somogy megyei Tanács munkatársa, Sulyok Józsefné Király Erzsébet az MNDSZ Somogy megyei titkára, Szabó János az MKP Csanád megyei titkára, majd a FÉKOSZ országos főtitkárhelyettese, Takács (Tkács ?) Sándor a Csongrád megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója lett. Számukra a szüntelen tanulás és a feszített ütemű munka évei következtek, s általában csak jóval később, már nyugdíjasokként tudtak ismét bekapcsolódni az eszperantó mozgalomba. Dauda József, Igaz Lajos, Kovács Károly, Sulyok József és Szilágyi Borbála 1967-ben megkapták a Szocialista Hazáért Érdemrendet. Resumo La laborista esperantista movado en la fino de la dudekaj jaroj enradikigis en la urbo Makó. En la komenco de la tridekaj jaroj gi ekfortigis. La loka grupo de la Hungaria Esperantista Societo Laborista de la majo 1932 — malgraü la instancaj malpermesoj kaj policaj genadoj — gis la aprilo 1934 funckiis. La plejparte nelegale disvastigita Esperanta politika literaturo ec ankaü la uzo mem de la Internacia Lingvo en la korespondado formis la internacian vidmanieron 18