Tamasi Mihály: A forradalmi mozgalom makói harcosai. A Makói Múzeum Füzetei 20. (Makó, 1977)

KALLÓS LAJOS (Makó, 1906. január 2.—Szeged, 1969. április 23.) Asztalos. 1925 óta vett részt a munkásmozgalomban. A makói szociáldemokrata pártszervezet baloldalának egyik vezetője, a radikális felfogású fiatalok szószolója. A 30-as évek közepén, amikor a baloldaliak befolyása megnövekszik, őt választják a pártszervezet végrehajtó bizottságának titkárává. 1937 őszén, a Márciusi Front makói találkozója idején a Szociáldemokrata Párt képviseletében a Front vezetőivel fasisztaellenes küzdelem erősítésének feladatairól tárgyal. 1944. áprilisában internálják, ahonnan az év nyár végén szabadul. A város felszabadulása után a kommunista pártszervezet alapító tagja, részt vesz Csanád megyében a községi kommunista pártszervezetek létrehozásában. 1945—46ban a Mezőhegyesi Állami Birtok kormánybiztosa. 1947—1951 között az Államvédelmi Hatóság kötelékében, később Szegeden különböző vállalatoknál, hosszabb ideig a Csongrád megyei Építőipari Vállalatnál dolgozott. Forrás: Makó, az első felszabadult magyar város. I. 192, 195, 197, 228, 229, 241, 243, 252, II. 216, 236, 237, 238, 242. LAJTOS ISTVÁN (Földeák, 1890. június 15.—Losonc, 1930. március 18.) Mezőgazdasági gépész, műszerész. Aradon és Nagylakon tanulta ki szakmáját. A Nagylaki Kendergyárban került szervezett munkások közé, Aradon pedig megismerkedett a szocialista eszmékkel. Az óföldeáki Návay-birtok gépésze. A szocialista eszmék agitátoraként tért haza Aradról, a Népszava rendszeres olvasója volt, a szocialista eszméket hirdette agrárproletár társai körében. Az őszirózsás forradalom győzelme után meggyőződéses szocialistaként tért haza a frontról. 1918 végén Makón dolgozik nyomdagépészként, a decemberi szociáldemokrata tüntetés egyik szervezője a városban. Később a szociáldemokrata páttszervezetben létrejött kommunista csoporthoz csatlakozik, s az 1919. január 30-i csendőrvérengzés után megszervezett kommunista irányítású fegyveres védőrség parancsnoka lesz, amelyet később Lajtos-védőrségnek neveznek. Ez a vörös védőregység fontos szerepet tölt be a városban, a tanácshatalom idején, majd részt vesz a Tanácsköztársaság hadműveleteiben. Lajtos István ellen a Tanácsköztársaság leverése után körözőlevelet adnak ki. Bujkálni kényszerül, álnéven él, a balassagyarmati kórházban gépészként dolgozik. 1920-ban feleségével és kisfiával Csehszlovákiába szökik. Losoncon telepednek le, hiszen ezt a várost a Tanácsköztársaság északi hadjárata idején jól megismerte. Kisebb műhelyekben, majd a Posztógyárban kapott munkát, ahol haláláig főgépészként dolgozott. Bekapcsolódott a szakszervezeti mozgalomba, előszeretettel foglalkozott a munkásgyermekek segítésével és nevelésével. 1930-ban motorkerékpár-baleset áldozataként halt meg. Emlékét őrzi Makón a Korona Szálló főhomlokzatán 1957ben elhelyezett emléktábla. Forrás: Makó, az első felszabadult magyar város. I. 57, 73, 83, 84, II. 187. Tamasi Mihály: Lajtos István, a makói vörös-védőrség parancsnoka. Csongrád megyei Hírlap 1966. márc. 21. Dr. Tóth Ferenc: Emlékezés Lajtos Istvánra. Csongrád megyei Hírlap — Makói kiadás. 1976. ápr. 24. 8